Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC TÁRSADALMA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - TÓTH PÉTER

MISKOLC TÁRSADALMA A XVI-XVII. SZÁZADBAN A jelen kötet egyes tanulmányaiban nagyon sokszor szerepelnek olyan adatok, amelyek Miskolc korabeli társadalmára vetnek fényt ez természetes is, hiszen akik gazdálkodtak, kereskedtek, akik igazgatták a várost és az egyházat, bizonyos - a történeti kutatások által meghatározott - társadalmi rétegekhez tartozó emberek voltak. A mi feladatunk most ezeket az adatokat összegezve képet adni a korszak társadalmáról és felvázolni azokat a mozgásokat, amelyek a mondott időszakban végbementek és amelyek oda vezettek, hogy a XVII. század végére Miskolc képessé vált a megváltakozás révén mintegy önmaga urává válni és olyan mezővárossá fejlődni-alakulni, amely sok tekintetben a szabad királyi városokhoz volt hasonlatos és amely rendelkezett egy feltűnő specialitással: akkora létszámban lakták a nemesek, hogy joggal nevezhetjük „nemesi mezővárosnak". Miskolc középkori történetét vizsgálva arra a konklúzióra jutottunk, hogy a korszak végén a város valódi jobbágytelepülés volt nagyszámú és társadalmilag is erős zsellérséggel, amelynek oka a munkaigényes szőlőtermelésre vezethető vissza. Nemesek gyakorlatilag nem laktak a városban, bár a nemesi birtoklás jelen volt az egyház és a szerzetesrendek esetében. A jövedelmező bortermelés és -kereskedelem (s részben más mezőgazdasági termékek értékesítése) révén egyre vagyonosodó jobbágylakosok sok tekintetben kezdtek polgárokká válni; ez a folyamat jól nyomon követhető például az iskoláztatás mind általánosabbá válásában, az értelmiségi jellegű foglalkozások társadalmi presztízsének a növekedésében. Amikor a XVI. század közepén megjelennek azok a forrástípusok, amelyek hiányoznak a középkorból és amelyek lehetővé teszik a társadalom sok szempontú vizsgálatát, akkor a belőlük feltárható