Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

negyedrészt..., egy fa iccét meszelyestül, két iccét meszelyestül, kassait".

596 A leltárban együtt szerepel a városban használt miskolci szapu (a kassai köböl fele), a negyed (valószínűleg a kassai köböl negyede) mint gabonamértékek, és bor mérésére használt kassai icce és meszely; az utóbbiak a hivatalos budai iccével és meszellyel egyeztek. KERESKEDŐK ÉS VÁSÁRLÓK A miskolci bor nemcsak a város kocsmáin, pincéiben volt kelendő áru, hanem az északi megyék szőlőtermesztésre kevésbé alkalmas vidékein is. Márton deák 1554. szeptember 19-én Kékkőben kelt levelében elkeseredetten írja Pécsi János bozóki prefektusnak, „megírhatja az odafel való hadnagyoknak, hogy míg ők múlatnak és feleségeiktől búcsúzgatnak, addig Filek vára elesik, még az miskolci borban is nehezen fognak ihatni az bányákon. A pasa 18 ágyúval ma reggel indult Filek alá, Bebeket kergeti. S mi hadunk felől pedig semmit sem hallani".

597 Az, hogy a békés élethez, legalábbis annak víziójához a miskolci bor fogyasztása is hozzátartozott a korabeli bányavidékeken, a borkereskedelmet a kor egyik legvirágzóbb üzletágává avatta. A borral és más agrártermékkel valamint a külföldi iparcikkekkel való kereskedés többé-kevésbé a társadalom minden rétegét érintette, volt, ki ebből élt, s volt olyan is, aki csak a megnövekedett adóterheket vagy életét váltotta meg az árucserével nyert jövedelmen. Az agrártermékek emelkedő külpiaci ára és kereslete, amely a magyarországi árviszonyokra is jótékony hatással volt, a XVI. században igen intenzív árucserét indukált a gabonát és bort egyaránt termelő diósgyőri uradalom területén is. A diósgyőri birtokosok és a vár tisztviselői nem a megélhetésüket kizárólag az árucserével biztosító kereskedők közé tartoztak, inkább alapvető jövedelmeiket egészítették ki a kereskedelembe való bekapcsolódásukkal. 1563-ban a kamarai biztosok is felettébb alkalmasnak találták az uradalmat a mezőgazdaság termeivényekkei való kereskedésre, így adván tanácsot az uradalom földesurának az uralkodónak: „A vár főbb jövedel596 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 1. köt. 389. p. 597 Idézi: SZENDREI J. 1886-1911. II. köt. 108-109. pp.