Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

túrót is árultak.

578 A mészárszékeket - éppen, mert a Piac végében álltak - más iparosok is igyekeztek árulóhelynek megszerezni a várostól, ami a vargáknak 1635-ben részben sikerült is. Ekkor a mészárosok megtagadták, hogy az évi szokásos, a céhtől a város földesurának járó 7 forintot megadják, mivel mészárszékeiket a város más mesterembereknek eladta, pedig ezeket ők, s nem a vargamesterek építették. A város azzal védekezett, hogy a mészárosok maguk adták el a vargáknak régi helyüket, és építettek más helyen újat, ezért továbbra is kötelezik őket a földesúri járandóság megfizetésére.

579 1657-ben a vármegye átírja előbbi, 1632-ből való oklevelét a város kérésére, melyben szabályozza Miskolc nemeseinek, valamint jobbágyainak, zselléreinek és hajdúinak jogait. II. Lipót király 1700. évi kiváltságlevelébe is belefoglalja ezt, a Miskolc kocsmáltatási jogáról, a piaci rendtartásról, a városban használandó mértékekről szóló oklevelet. Az oklevél szerint, ha valaki kereskedés céljából Miskolcra vágómarhát vagy egyéb árut, úgymint gabonát, halat, csíkot s egyéb hasonlókat visz be a vásárra, „tartozzék azokat a közönséges város Piacára kivinni, és limitálván ott eladni". Ezen felül mindenkinek joga van a maga termeivényét (majorságát) miskolci házánál árulni, és a kereskedőnek is joga van Miskolcról az eladandó marhát elhajtani, és máshol eladni.

580 1657 után a város legközelebb 1686-ban szabályozza a miskolci piacra behozott termékek - búza, rozs, árpa, köles, zab, zöldségek - árulását. Akik szekérrel jönnek, kötelesek a város bírájánál jelentkezni, s megfelelő összeg (a város igazsága) letétele után az árut a Piacra vinni, a vásárbírától pecsétes szaput és mércéket kérni. Kötelesek déli 12 óráig a piacon árulni, délelőtt nem adhatják el mezőgazdasági termékeket „öszvességgel", egyben. Ez utóbbi szabályt azért állította fel a tanács, hogy a város kevésbé tehetős lakosai is vehessenek élelmet, mivel a szegénység panaszolta, hogy „az szükségnek idején pénzen sem vehet magának, házanépének táplálására azt, mi szükség". Többen ugyanis egészben felvásárolván az árut, a városban a piacon kívül, illetve a környékbeli helységekben árulták. 578 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 237. p. 579 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 237. p. 580 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. Sp. I. 1. k. 53.