Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

mélyeket) megbüntethesse", mégpedig „extraordinarium médiumokat [különleges eszközöket]" is alkalmazhat a földesúrnő és fiai kocsmárosai ellen.

540 A bor kultuszával nem vetekedhetett az égetett italoké. Miskolcon még a XVII. század végén is csupán két pálinkafőzőt írtak össze, igaz, pálinkát, égett bort nem csak foglalkozásszerűen lehetett főzni. Már a XVI. század második felében volt Miskolcon Borégető nevű dézsmaadó jobbágy, s a diósgyőri vár inventáriumában is összeírtak egy fél hordó égetett bort (vinum adustum) 1563-ban.

541 A pálinka, égetett bor mérésének a joga összekapcsolódott a bor kocsmáitatásával, s együtt árulták a kocsmákban. 1686. június 11-én a város hogy valami „költséget szerezzen", a pálinkaárulás jogát egy évre Szígyártó Andrásnak és Szentlászlai Jánosnak adta árendába 150 forintért, meghagyván, hogy a városban senki az ő engedélyük nélkül sem égetett bort, sem pálinkát nem árulhat.

542 A város kocsmáin különben a polgárok borát mérték, akik adórészüket borral is megválthatták, de a két városi kocsmán a XVII. század végén főként a miskolci elit borát mérték ki, készpénzzel fizetve értük. 1692-ben januárjában például hétszer mértek egymás után bort a felső kocsmán abból, melyet a főbírótól, Kondai Kiss Mihálytól vett a város.

543 A miskolci utcákon egymást érték a kocsmák, nemcsak a híres borárulóhelyek: a tapolcai apát, a pálosok, a város kocsmái, hanem a később kurtakocsmáknak nevezett zugitalmérések is. 1689-ben ilyen kiskocsmába tévedt be egy katona. Miután Gombkötő András házában zsinórt vett, az udvaron hegedűszót hallott, s betért a mulatókhoz, ahol egy pálinkás ember is volt, aki 6 polturáért töltött pálinkát neki.

544 De a pincékben is tartottak efféle italméréseket, 1676-ban a diósgyőri urak tiltják alattvalóikat, mert a város keríté540 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 1. köt. 1690. dec. 29. 541 MOL UeC 87/68 542 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 1. köt. 431. p. 543 A felső kocsma számadása 1692-1693. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501 /b. XXV. 224. 544 Piac utcában, nemzetes Bárczi György úr telke udvarában, ki is vicináltatik nemzetes Dőry András és Gombkötő András uraimék házok szomszédságában [...] házunkból kijővén szomszédunkban való kis házban hegedültenek miami legények, arra a hegedűszóra odamenvén az katona az ablakra, kérdette, micsoda emberek isznak itt, ördöglelkűek [...] azonban valami pályinkás ember is lévén ott a háznál, tölttettenek az Csáki László úr katonái vagy 6 poltúrára pályinkát. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 12 köt. 91-92. pp.