Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)
FELSŐ-MAGYARORSZÁG ÉS MISKOLC HÁROM HATALOM SZORÍTÁSÁBAN - NAGY MAGDOLNA
szintén nem kedveztek megítélésüknek és valószínűleg gondot okozott átvonulásuk a városon az edelényi vereség után stb. 97 Bocskai már a küzdelem elején, 1604 őszén elfoglalta Ónodot, Diósgyőrt és Szendrőt, ami meghatározta városunk helyzetét is. Az edelényi vereséget hamar kiheverő hajdúsereg 1605 tavaszán már az egész Felvidéket birtokolta, Szendrő rosszul fizetett őrsége önként csatlakozott. „Ettől fogva Borsod vármegye Bocskayt ismerte el urának" - jegyezte meg Borovszky Samu, akitől azt is megtudjuk, hogy a vármegye azonnal követeket küldött és kérte az immár megválasztott felső-magyarországi fejedelmet a török adók ügyében való közbenjárásra. 98 A borsodiakat követték Miskolc képviselői, akiknek kérésére 1605 végén a fejedelem megerősítette Hunyadi Mátyás 1471-ből származó kiváltságlevelét. A megerősítő levelet 1606. január 25-én hirdették ki a vármegyei közgyűlés előtt, így tudottá vált, hogy Bocskai mentesítette a város lakosait a taksa és más adók alól - mint láttuk, nem sok eredménnyel. 99 Természetesen a fejedelem nemcsak adott, hanem kért is. Hadserege ütőképességének megőrzése és erősítése érdekében igényt tartott a települések katonai részvételére, csapataiban jelentős számban harcoltak térségünkbeli nemesi és portális katonák is. 100 Nincs konkrét adatunk arra vonatkozóan, hogy Miskolc vagy vármegyénk milyen arányban képviseltette magát, de a város és környezete valószínűleg eleget tett a hadi kötelezettségnek. Ennek valószínűsége azért is nagy, mert ekkor Diósgyőr a protestáns Nyáry Pál birtoka volt, aki 1605 elejére - követve a Felső-Magyarország jelentős részét birtokló Homonnai Drugeth Bálint és Mágóchy Ferenc példáját csatlakozott Bocskai táborához. Városunk őt követve elküldte a táborba a kért katonákat, az élelmiszert és a takarmányt. Nyilvánvalóan közrejátszott ebben a fejedelmet támogató törökök közelsége is. A hadsereg ellátása azonban még a felső-magyarországi hozzájárulások ellenére is akadozott. A fejedelem magánvagyona, a rendek által megszavazott adók, a birtokokért kapott zálogösszegek, a tö97 BOROVSZKY S. 1909. 168. 364. p. 98 BOROVSZKY S. 1909. 364. p. 99 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. Sp. I. 2. köt. 30. 100 NAGY L. 1984. 237. p.