Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

KOCSMÁK, PIACOK, VÁSÁROK A miskolci kereskedelem és a miskolciak kereskedelmének alapvető intézménye a feudális jogból eredeztethető. Miskolcon a várost kizárólagosan az újévtől Szent György napig tartó időszak illette meg a kocsmáitatásban, de a polgárok az őszi időszakban is mérhették saját borukat, ekkor ugyanis mindenkinek szabad volt. Ez természetesen nem számítható valódi kereskedelemnek, hiszen a bor termelői kereskedők közbeiktatása nélkül adták el boraikat, de az egymás közötti verseny, a bor minőségén alapuló vetélkedés, a piaci árak országos alakulása, a konjunkturális és dekonjunkturális viszonyok hatása a mezővárosi borforgalmat is piacfüggővé tette. A kora újkorban a legjobb belföldi árucikk a jó minőségű bor volt, ezért a miskolciak agrártermelése egyben kurrens áruhoz is juttatta a szőlőművelőket, saját terméküknek eladói is lehettek. Bortermelésük mellett borárulásuk is a középkorba nyúlt vissza, hiszen legfontosabb privilégiumuk, amelyre mind ők, mind földesuraik a hódoltság másfél századában számtalanszor hivatkoztak, jelesül, hogy Miskolcra idegen bort tilos behozni, még középkori eredetű. A máshonnan behozott bor miatt már a XVI. században súlyos összeütközésekre került sor a város kommunitása s főként a borral kereskedő nemesek között. 1593-ban a miskolci tanács tagjai Bellény (Bellyéni) András fő utcai háza előtt az utcán folyatták szét, állatokkal tapostatták össze és itatták fel a nemes máshonnan származott borait. A város nemcsak a bor parasznyai származását sérelmezte, hanem azt is, hogy a nemes akkor mérette a bort, amikor csak a város javára engedélyezték a borárulást azon súlyos terhek miatt, melyeket a város kommunitása a kocsmáltatással szerzett haszonnal igyekezett enyhíteni.

534 A város a XVI. század végén borbehozatal tilalmára vonatkozó privilégiumát ugyanis úgy igyekezett a maga javára fordítani, hogy engedte ugyan a borbehozatalt, de csak külön vám megfizetése mellett, melyet az egyházfi szedett, s melyet a közösség a török adóra és a templom felújítására fordított.

535 1597-ben egy miskolci nemestől, Gombos Jánostól vett el két hordó bort, a 534 GYULAI É. 19915/a. 110. és 130-131. pp. 535 GYULAI É. 19915/a. 132-134. pp.