Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

katosokat és kovácsokat munkájuk után fizessék ki.

512 Bár a kovácsok feltehetően nem rendelkeztek királyi céhkiváltsággal, céhnek nevezték magukat, 1701-ben így írták alá azt a levelet: miskolci kovács céhbeli mesteremberek, melyben mesterségük nehéz helyzetéről panaszkodnak, mivel a német vitézek kovácsai terhes szolgálatokra kényszerítik őket.

513 A megnevezés jelzi, hogy céhes kiváltság híján is társultak, érdekeiket együtt érvényesítették. A törökök számára is nagy érték volt a miskolci mesterember, 1633-ban éppen azzal menti fel Mehmet egri pasa a miskolciakat a Cserépvárába rendelt szekerezés alól, hogy „minden esztendőben 10 ágyúszerszámot építnek, molnárokat, kovácsokat, kerékgyártókat küldenek".

514 A famegmunkáló mesterségek különböző fajtái közül egyből sem alakult céh, de az árszabások tartalmazzák termékeiket, mind a vármegye, mind a mezőváros fontos mesterségként számolt velük. Az 1643. évi árszabás már tartalmazza a bodnárok legfontosabb áruját, a hordót, amely a bortermelő mezőváros keresett árucikke volt. Ebből 8 darabot kellett csinálniuk - természetesen új dongákból - 1 forintért, régi dongákból készült „óhordót" pedig 12 darabot kellett ugyanennyiért készíteniük. Ha összevetjük, hogy ennyi pénzért csak egy hitványabb dolmányt lehetett kapni a korban, ismét kitűnik a ruházati ipar különleges helyzete a textíliák mint alapanyagok viszonylagos drágasága miatt. A század vége felé emelkedett a bodnártermékek ára, már csak 6 új hordót kellett 1 forintért csinálniuk, ekkor már szerepel az árszabásban a puttony (18 dénár), rocska, dézsa és cseber is. Az 1683. évi limitatióba a bodnárokon kívül már kerékgyártókat is bevették, akik az ökörhöz és lóhoz való vékony kerekeken kívül a szekér első és hátsó „csinyját" is gyártották, sőt ekét és eketaligát is készítettek, ez utóbbiból egy pár 48 dénár volt. A famesterségekre a váraknak ugyanolyan nagy szükségük volt, mint a vasasokra, 1673-ban Strassoldo Károly gróf az ónodi kapuk kerítésének megerősítésére rendeli a miskolci fával dolgozó mestereket (fabros lignarios) a molnárokkal [= faragómolnárokkal] együtt, hogy szekercéikkel és egyéb kézi szerszámaikkal jelenjenek meg. 512 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/b. III. III. 443. 513 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/b. III. I. 1210. 514 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 171. sz.