Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

Bőrből dolgoztak a szíjgyártók is, bár céhük csak a XVIII. században válik el szervezetileg is a vargák iparától. Az 1683. évi limitatio szerint legdrágább termékük az igásállatok hámja volt, egy „furhám" (- fuvaroshám), ha cifrázott volt, 3 forint 60 dénárt is megérhetett. A ló nyakába való egyszerű veres vagy fehér hám csak 24-34 dénár, de gyártottak kengyelszíjat, kantárt, gyeplőt, karikás ökörhajtó ostort, sőt veres puskatokot (1 forint 40 dénár), de „tört bőr" (régi bőr) újrahasznosítását is vállalták; egy közönséges korbácsért csupán 12 dénárt kértek. A ruházati kézműipar harmadik hagyományos mestersége a bőrös és szabó iparon kívül a szőrmefeldolgozó szűcsöké is eljutott a céhes keretekig, 1637-ben kapnak statútumot, amelyben céh tisztségviselői a fő- és kiscéhmester, nótárius és szolgálómester, tagjai pedig a becsületes szűcsmester-emberek.

506 1701-ben a „Miskolcon lévő szűcs céhes mesteremberek" azzal a kéréssel fordultak a vármegyéhez, hogy ne az egész évre róják ki a szűcs céhre az adót, hiszen mesterségük idényjellegű, az évből csak két vagy három hónapig folytatják. Elmondják azt is, hogy vállalkozásukhoz szinte mindnyájan uzsorás pénzére szorulnak, hiszen ha Pünkösd körül (feltehetően a miskolci áldozónapi vásárban) nem veszik meg a bélésnek való bőrt, mesterségüket egy évre felfüggeszthetik.

507 1760-ban, amikor a vármegye bekérette a céhes kiváltságleveleket, a szűcsök már egy 1712-ben, III. Károly által kiadott oklevelet mutattak be, a királyi kiváltság megújítása volt előbbi engedélyüknek. A szűcs céh is fogadott Miskolcon tanulókat. Egy vármegyei tanúvallatás során 1702ben a 70 éves Szűcs János vallja, hogy szűcsinasa volt Szőcs Gergelynek (1650 körül) Miskolcon, „s szűcslegényül 5 esztendeig lakott nála".

508 A vármegye 1683. évi árszabásában már szerepelő limitatiójuk a korabeli viselettörténet fontos forrása, akár a vargák, csizmadiák és szabók árszabásai. A szűcsök a szabók által készített ruhadarabokat 506 SZENDREI J. 1886-1911. II. köt. 296. p. 507 ...nincs közöttünk csak kettő avagy három, aki usorás pénzzel nem industriálná mesterségét. Ha Pünkösd tájban azon usorás pénzén nem szerezhet béllésnek való bőrt, mesterségét nem promoveálhatja. B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/b. III. I. 1206. 508 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 14. köt. 1317. p.