Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

térségek művelői között még ott találjuk a város parasztpolgárait, ezek egy része feltehetően a diósgyőri vár urainak is termelt, amint az erszénygyártó, pajzsgyártó, íjgyártó, tálgyártó, kannagyártó, ötvös, posztómetsző, süveges foglalkozást őrző nevek mutatják. A céhes szövetkezésig azonban ezek az iparosok nem jutottak el. 1592-ben Petrás Tamás idézteti a vármegyével Török István jobbágyát, a miskolci Eötvös Istvánt, mert „valami aranyat, hogy adott néki, és rézből csinál gyűrőt".

460 1574-ben, illetve 1581ben említik a miskolci Péter és János ötvösöket Kassán.

461 1571ben a Városkönyv említi Kannagyártó Bálintot, aki ónból készíti termékeit.

462 1613-ban is egymás mellett van Kannajártó Bálint és Ötvös Jánosné háza.

463 A XVI. század közepi dézsmajegyzékekben szereplő nevek alapján a dézsmafizetők hozzávetőlegesen 20 %-a iparosnevet visel,

464 a XVII. század utolsó harmadában készült adójegyzékekben pedig az állami adó fizetőinek 23-26 %-a iparos. A török kor végére megnőtt a ruházati ipar - a mezővárosokra általában is jellemzően magas - aránya a csizmadiák számának szaporodásával, vagyis a minőségi bőripar előretörésével. 9. táblázat: Mesterségek megoszlása Miskolc iparos népességében (1548/49-1677-1696) Mesterségek 1548/49 (%) 1677 (%) 1696 (%) Ruha (bőr, textil, gombkötő) 40/40 33 56 Élelmiszeripar (mészáros) 13/16 20 15 Fémművesség (kovács, fegyver) 28/24 25 13 Fa- és építőipar 10/1 18 14 Egyéb 5/14 4 5 Iparosok száma / összes családfő 20/20 26 23 A miskolci céhek és mesterségek közösségeinek létszáma a céhes iratok híján csak az adójegyzékekből rekonstruálható. A korszak vé460 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/c. XLV. III. 71. 461 SZENDREI J. 1886-1911. II. köt. 293. p. 462 VÁROSKÖNYV 74. sz. 463 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 1501/a. 1. köt. 175. p 464 KUBINYI A. (szerk.) 1996. 307-39. pp.