Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

földesúrnak is. 1675-ben Király János, Miskolc főbírája kénytelen 2000 magyar forintot felvenni a miskolci birtokos nemestől, Ivócs Istvántól és feleségétől, Dőry Zsófiától, hogy a Rákóczi Ferencnek fizetendő bérletet a négy prédiumért (Arnót, Felsőzsolca, Besenyő, Kelecsény) megadhassa. A kölcsön fejében a város a pusztákat köti le hitelezőinek.

323 A város és polgárai a puszták zálogbérletével maguk is földesurak voltak, bár itteni termeivényeik után a magyar adóztatás hamarosan dézsmára kötelezte őket. A miskolci mezőgazdaságban a pusztabérletek hozták a legnagyobb változást a XVTJL század folyamán; a miskolciak terjeszkedése újabb jele a város gazdasági erejének, centrum jellegének, melyet a XVI. századi konjunktúrát követő recesszió idején is megőrzött Miskolc a régióban. A földesurak távolléte az aliódium művelését nehézkessé tette, ezért a jobbágyoknak lehetőségük majorsági földek megszerzésére is. 1641-ben a tapolcai apát allodiális szántóit bérbe adta a görömbölyi jobbágyoknak, hiszen a föld visszahódítását a parlagtól már önmagában is értéknek tekintették. Az apát hat évig ellenszolgáltatás nélkül bocsátotta görömbölyi majorságát jobbágyainak, s csak a hetedik évtől követelt az ott termett gabonából hetedet, mivel a föld újrahasznosítása mintegy irtással történhetett csak meg.

324 A szőlőbirtoklásnál azonban sokkal gyakoribb volt az extraneus tulajdonlás, mint a szántóknál. Bár a dézsmajegyzékek nem mindig közlik a lajstromban a nem helybeli termelőket, a hiányos adatok alapján is feltehető, hogy miskolciaknak gyakrabban volt extraneus szőleje máshol, mint idegeneknek a miskolci szőlőkben. A miskolci promontóriumokkal összefüggő diósgyőri szőlőhegyeken már 1533ban (jóval az első fennmaradt miskolci dézsmajegyzék előtt) összeírnak miskolci extraneusokat, az 1549. évi diósgyőri regestrumban pedig olyan miskolciak rendelkeznek diósgyőri szőlőkkel, akik Miskolcon alig adnak dézsmát, vagyis feltehetően nem a telkes jobbágyok közül kerültek ki. 1575-ben Sajókeresztúron is adnak miskolci323 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 222. sz. 324 Anno 1641 az régi majorságföldeket, kiket a tövis felvert volt, mivel az apátúrék régen nem szántották, osztották ki a geöreömbeli jobbágyok közé luit esztendeig, Iwgy irtsák, azután pedig a földesúrnak adjanak hetedet belőle, mással pedig semmivel nem tartoznak. Memóriáié pro abbatia Tapolczensi. é.n. FLE AV N° 2066.