Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)
FELSŐ-MAGYARORSZÁG ÉS MISKOLC HÁROM HATALOM SZORÍTÁSÁBAN - NAGY MAGDOLNA
közbiztonság katasztrofális megromlásából adódtak komoly problémák, amit sem a török, sem a magyar közigazgatás nem tudott megoldani. A szinte mindennapossá váló rablások, az állandó fenyegetettség idézte elő a paraszti sorban élők felfegyverkezését, majd fokozatosan védelmi rendszerük kiépítését. Az ún. parasztvármegyék 85 kialakulása a XVI-XVII. század fordulóján már az egy járásnyi terület falvainak összefogásánál és tisztségviselőik megválasztásánál tartott. A fejlődést az országos törvények is elősegítették (1595:XXXIL, 1597:XXrV., 1598:XXIX. te). Borsodban a nemesség ugyancsak közreműködött a szervezet kialakításában, legfőbb törekvése a paraszti fegyveres erő felhasználása, irányítása, ellenőrzése volt. Statútumok sora foglalkozott a kérdéssel és igyekezett az alispán hatásköre alá vonni az útonállókkal, szökött katonákkal, fosztogatókkal szembeni eljárást. 1623-ban még a földesurat kötelezték jobbágya megbüntetésére, 86 később a vármegye ítélkezése került előtérbe. 1638-ban a nemesi vármegye úgy rendelkezett, hogy járásonként egy-egy kapitányt kell választani, számukra instrukciót kell készíteni, de feladatukat csak úgy láthatják el, ha nem sértik az alispán és a szolgabírák hatáskörét. 87 A városi és falusi kapitány, hadnagy és tizedes kötelességeit pedig 1660-ban határozták meg. 88 A XVII. század utolsó harmadában tovább erősítették az alispán befolyását: 1682-től „hatalmában fog állani, hogy a vármegye lakosai közül hadnagyokat és tizedeseket válasszon ki a megye rendjének fenntartására. A kiválasztottak kötelesek esküt tenni, s ha ezt az esküt megszegik, a büntetésük 24 forint lesz." 89 1689-től pedig „ha valakit a vármegye tiszségviselői - elsősorban az alispán - felszólítanak, hogy segítse őket a gonosztévők üldözésében és elfogásában, s az megtagadná a kérés teljesítését törvényes és ésszerű okok nélkül, akkor az alispánnak hatalmában áll azt érdeme szerint megbüntetni." 90 85 SZAKÁLY F. 1969. passim. 86 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 4. köt. 458-159. p. 87 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 5. köt. 421. p. 88 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 7. köt. 533. p. 89 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 10. köt. 145-146. p. 90 B.-A.-Z. m. Lt. IV. 501/a. 11. köt. 225. p.