Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

Gáspár jobbágyaként, akiket az állami adóhoz összesen 24 dénáros taxa fizetésére kötelez a vármegye.

174 Ez az adó a miskolci telkes jobbágyok 1647. évi adójának (3 forint és 43,5 dénár) 7 %-a, a papszeresi egyházi zsellérek 1 forint 80 dénáros adójának pedig 13 %-a, összevetve az 1544. évi portális adó arányaival, a Tibótok zselléreinek adóképessége a XVLT. századra igencsak lecsökkent. A tibolddaróci Tiboldoknak a beltelken kívül nem voltak földjeik, az 1563. évi urbáriumban a miskolci nemes telkek lajstromában Vörös Mátéról és Tibold Istvánról is azt jegyezték fel a Kamara biztosai, hogy nincsenek szántóföldjeik, csak zselléreik. Tibold István zsellérekkel megrakott udvarháza mind az állami adó (1544), mind a jobbágyi telkek és kötelezettségek jegyzékében (1563) feltűnik, de a Tiboldok nemesi telkét - kültelek hiányában - városi rezidenciának és majornak képzelhetjük, ahol a nemesi család egyéb borsodi birtokairól befolyt jövedelmeket, gabonaneműt tárolták, s ahol az ingatlanokat művelő, rendben tartó zsellérek laktak. A miskolci major és rezidencia a birtokok termékeinek, jövedelmeinek a nemesi presztízsnek megfelelő felélésében, illetve értékesítésében is támogathatták a családot. Az 1563. évi urbáriumban a jobbágytelkek (domus sessionales) között megjelennek a nemesi házak (domus nobüium) is, amelyek az állami adó jegyzékében legfeljebb az ott élő zsellérek okán vétettek fel. Bár a 17 óvárosi és 4 újvárosi nemesi ház elenyésző a miskolci városrészek jobbágyi telekállományához (összesen: 244 telek) viszonyítva, kiváltságok mindig a számarány feletti súlyt biztosítják ezeknek az ingatlanoknak. Az óvárosi kúriák jó része valószínűleg a Piacon állt, hiszen a tapolcai apát vagy a pálosok kúriája már a középkorban is ezen a helyen volt. Ugyancsak középkori ház a Máthé Ambrusé és a Bárczay Szaniszlóé. A Bárczay család nemesi háza csabai Kovács István, majd veje, csabai Horváth Gergely főutcái kúriája volt, hiszen a Bárczay család Kovács István örököse leányi ágon. A kúria mellett két mészárszék is a család tulajdonában volt, sőt a város diósgyőri végén egy malmuk is volt a középkor óta, s ez a jelentős ingatlanvagyon, a többi csabai, szirmai, valamint csányi 174 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/b. III. I. 8.