Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

GAZDÁLKODÁS, TERMELÉS ÉS ÁRUCSERE A KORA ÚJKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

is megillette a pálosokat, hiszen a diósgyőri uradalom 1702. évi urbáriuma megemlékezik ezekről a tizedekről, amikor a miskolci borkilenced csekélységét említi, melynek egyik okaként a pálosoknak járó tizedrészt nevezi meg. A Bábonyibérc szőlőhegynek az a része ugyanis, amelyet a pálosok bírnak, igen értékes, teljes termése a 60 hordót is elérheti termékeny évben.

162 Miskolc első 1759-ből származó térképén

163 a Bábonyibérc szőlőhegy közepén lévő négyzet alakú részt, az egész szőlőhegy 8-10 %-át, az ültetvény szélességében Paulinorum (= a pálosoké) megjegyzéssel jelölték, valószínűleg ez lehetett a pálosok javára dézsmát szolgáltató szőlők helye. Hogy ezek a javadalmak, amelyekkel a diósgyőri uradalom joghatósága alatt a pálosok földesúrként éltek, hogyan és mikor kerültek hozzájuk, a forrásokból nem derül ki, az azonban bizonyos, hogy az így elsajátított bortizedeket is a barátok házánál, a miskolci pálos kocsmán mérték ki. A miskolci Szentgyörgy promontóriumon lévő középkori alapítványi pálos szőlő a hódoltság korában végig mint pálos tulajdon szerepel, míg 1574-ben a sajóládi pálosok birtokában említik (fratrum eremitarum de Laad),

164 1699-ben a sátoraljaújhelyi pálos kolostor tulajdonában van, ekkori szomszédja Dőry Ferenc Boldog nevű szőleje és a református egyházé (parochialem),

165 ugyanezt 1665-ben Barátok szőleje néven említik,

166 a Kötelkönyvbe pedig így veszik fel: „fejír barátoké, 20 kapás". Míg a katolikus egyház intézményei, kolostorok, oltárigazgatóságok, ispotály a Mohács utáni pusztítások és a reformáció miskolci térhódításával megszűntek a XVI. század második felében, s az egyház csak jószágaival, birtokjogával volt jelen Miskolcon, s a gazdálkodást többször világi bérlők folytatták, a református egyház mint tulajdonos s mint gazdálkodó a valóságban is jelen volt a város162 ...ex eo etiam, quod reverendi patres Paidini plagae Babonyi Bercz dictae partem non postremam possideant, ex qua decimam percipiunt, quarum pars vinearum videlicet sexaginta vasa vini procreare dicitur. MOL UeC 87/67 163 HOM HTD II. 326. 164 MOL P 108 Fasc. L N° 235. 165 B.-A.-Z. m. Lt. Xffl-14. XXVII. 2. 166 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/1. 6. köt. 625. p.