Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC TOPOGRÁFIÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - GYULAI ÉVA

óra tájban ollyan rendkívül való essők, égszakadások voltának, melly ékhez hasonlót soha a mi atyáink se értenek. Az Pece vize a völgyekről, hegyekről megáradván, sok házakat fundamentumokból felvett, a mezőre kivitte, sokakot félben szakasztott, barmokat, sertéseket, sok erős sövényeket elhordott. Az után a Szinyva vize is az Bikkről megáradván rettenetes nagy zúgással házaknak, malmoknak, hidaknak rontásával éjjel 10-11-12 órákig annyira rontotta szegény puszta varasunkat, hogy az Toronyallya és Papszer uccákon kívül, az egész városon kevés ház maradott, aki az árvízzel meg nem tölt volna, kérteinket, épületinket, edényinket, szekereinket elhordotta, marháinkat megölte. Sokadalmi alkalmatossággal lévén, sok idegen emberek a vízben holtának, a lakosok közül is a házakban a vízben megfullattanak. Ezek közt az Istennek rettenetes itélleti között keservesebb dolog, hogy a felső hegyeken levő szőlőhegyeinket a rettenetes zápor a kőeső annyira elrontotta, hogy földét is elmosta, szőlőtöveket, gyümölcsfákat öszverontott. Sok kárvallásunkot Isten tudná kimondani, nem ember."

176 A Pünkösd hetében esett miskolci árvíz leírása kísértetiesen hasonlít arra a kétszáz év múlva bekövetkezendő nagy áradásra (1878. augusztus), amely majd a „nagy miskolci árvíz" néven vonul be a katasztrófák történetébe. A miskolciak a város lakott részének pusztulásával egyenlőképpen fájlalták a domboldalakra telepített szőlők romlását, amelyeknek egyébként is ellensége volt az esővíz, ugyanúgy, mint a hasonló természetföldrajzi adottságokkal rendelkező Tokaj városának és ültetvényeinek, ahol az újkorban hasonló záporok mosták el a szőlőket és zúdították le a hegy oldalába vájt mély árkokon keresztül a sokszor ember nagyságú köveket a városra.

177 A miskolci szőlőkben is vízlevezető árkot ástak a víz elvezetésére, ilyen van a Szentgyörgyön is 1665-ben a pálosok szőlője alatti szőlők felső részén is.

178 A városrészeket összekötő szinvai átkelők a település legfontosabb tájékozódási pontjai is voltak. A legfontosabb átkelőhöz, a Papmalma közelében a középkorban Malom utcának

179 nevezett kis ut176 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 1. köt. 401. p. 177 GYULAI É. 1995/c. 206. p. 178 KUBINYI A. (szerk.) 1996. 200. p. 179 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 1501/a. 1. köt. 474. p.