Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC TOPOGRÁFIÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - GYULAI ÉVA

Dánffy Péter uram házánál, az sütő tekenőt nem tudtuk hová tenni az cselédházban, hanem bévittük az feír házba".

154 A XVII. század végén vizsgálatot tart a vármegye a néhai Dőry Lénárd ingatlanairól, mivel özvegye férje halála után ismét férjhez ment: „Néhai Lőrinc deáknérul maradott curiabeli része, egy kőbolt oldalkamorával együtt, amelly is boltozatos volt."

155 A bolt jelentése önmagában is jobb minőséget jelent, hiszen kővel boltozott szobát értettek rajta, megkülönböztetendő a kamara nevű szobácskától, amely kisebb, inkább romlandó anyagból (patics, vályog, fa) készült helyiség volt. 1584-ben Gombos Pál (a Balassák szervitora) miskolci házán örökösei osztoznak, melyet így neveznek meg a perben: bolt avagy kővel fedett/boltozott nemesi ház (fornicem seu domum lapideam testudinarem nobilitarem).

156 A Bornemissza, a Miskolczi majd a Dőry család tulajdonába került nevezetes ingatlan nemcsak boltozott, kőből rakott szobákból állt, hiszen 1639-ben ugyanezen a kúrián osztozkodnak a Dőryek, ekkor Miskolczi Miklós házából a Dőryeknek az alábbi jutott: „egy faszoba, fél pitvar, egy kis kamara és az alatt lévő kőpincék, ezek felivel és padgyával"}

57 A kőházhoz fából szobát és pitvart ácsoltak, s ezek nemcsak a romlandóbb és értéktelenebb részei voltak a kőházaknak, hanem anyaguk miatt igen tűzveszélyesek is. A fából ácsolt házak vagy házrészek a XVII. században gyakran említődnek mint a nemesi elit lakóhelyei. Haller Sámuel meggyesaljai rezidenciája, amely a XVII. század végén létesült a major központtal együtt, az 1702. évi urbárium szerint kevéssé értékes, fából készült építmény volt (aedificium non bene constructum ligneum), az alatta lévő pince azonban kőből épült (cum cellario ex lapidibus erecto).

15S 1675-ben úgy osztanak meg a Derék Piac utca északi oldalán egy puszta házhelyet, hogy „az utca felől való első fele részét és a Pece felől való hasonló fele részét" kapják meg a Kun-örökösök. Az északon a Pecéig nyúló telekre azonban ezután is csak egy kapun lehetett be154 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 9. köt. 656-581, pp. 155 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 12. köt. 198. p. 156 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/d. XVLÍL I. 15. 157 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/1. 5. köt. 274. p. 158 MOL UeC 87/67