Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC TOPOGRÁFIÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - GYULAI ÉVA

promontoriumot nem tartalmazza, de a Kálnással való megcserélése egyértelműen igazolja szomszédos helyzetüket (1549, ill. 1578). A diósgyőri uradalom 1702-es urbáriumában már csak hat miskolci szőlőhegyet sorolnak fel - Bábonyibérc, a két Ágazat, Bedegvölgy, Győrioldal és Szentgyörgy -, ami a szomszédos szőlőhegyek összeolvadására mutat a korszak végére.

65 A XVIII. századi térkép alapján készült térképvázlaton követhetjük a decimatorok útvonalát, akik a mai Avas-hegy délkeleti oldalától indultak nyugat felé, s ezen az összefüggő szőlős hegyoldalon - Szentgyörgy - Középszer-Ruzsin Örömhegy - haladtak a hegy nyugati végéig, a tapolcai határig. Itt megszakadtak a szőlők, s dézsmaszedők észak felé fordultak, s ismét a diósgyőri határnál kezdték el a Miskolctól északra fekvő, de oldalukkal délre néző promontoriumok Győrfele - Kerekhegy - Bedegvölgy - Likoldal - Kálnás - Nagyágazat - Kiságazat - Istenhegye Bábonyibérc - Fermező dézsmálását. Ez a kör nemcsak a miskolci szőlőhegyeken, hanem a város határán is körbevezette a decimatorokat, legalábbis képzeletben, hiszen a szőlőhegyek szerinti dézsmálás nem jelentette mindig a helyszíni adminisztrációt (9. ábra). A szőlőhöz, a tőkék sorához szorosan hozzátartoztak a művelést, gazdálkodást szolgáló utak, mezsgyék és szedőhelyek. A szedőhely a szőlő melletti területen létesült szabad hely volt, ahol a gazdálkodás eszközeit tartották, szüretkor a borkészítés első fázisát, a taposást végezték, de kisebb épületet is húzhattak rá. 1688-ban Seres György Ballá András özvegyétől a Bábonyibércen vesz zálogba egy „szőlőt minden hozzátartozandó pertinentiákkal együtt: szedőhelyével és aljával".

66 A XVIII. század elején, amikor a Szepessy család négy szőlejét a Nagyágazat promontóriumon a vármegye megbecsülteti, „régi bevett praxis szerint szilvássait, allyait, tetejeit, két oldalait, ültetésre készített árkait" is megvizsgálják és beszámítják a szőlő értékébe.

67 1661-ben Dőry Ferenc tiltakozik a vármegyénél amiatt, hogy Dőry István özvegye és társai 1636-ban a szentgyörgyi „Boldogh nevű szőlőjének szedőhelyét, az parochiális szőlő felének alatta árkokkal felásattatták, és egészen szőlővel beültettették [...] semmi szedőhelyet nem 65 MOL UeC 87/67 66 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 13. köt. 304. p. 67 B.-A.-Z. m. Lt. XIII-14. XXVII/26.