Miskolc története II. 1526-1702-ig (Miskolc, 1998)

MISKOLC TOPOGRÁFIÁJA A XVI-XVII. SZÁZADBAN - GYULAI ÉVA

kat tartottak, s a Sajón ezek segítségével kelvén át, a törökök keresztény rabokat hurcolhattak fogságba. A miskolciak tagadták a vádat, s azzal védekeztek, hogy a Sajón nincs átkelőjük, így csónakjuk sem lehet, sőt ha a folyón idegen területen át akarnak jutni, fizetniük kell.

54 A Sajó a középkori zsolcai vámhelyeknél megmaradt fontos átkelőnek Mohi felől. 1746-ban a vármegye szabályozza az itteni folyómedret, s ekkor említik a két zsolcai hídon vezető utat a Miskolcról jövő Sajó vize fölött, melynek évszázadok óta a hidak alatt volt a medre.

55 Az újkorban a zsolcai híd környéke katonai táborhely is. 1680-ban Strassoldo katonái ütnek itt tábort, melyet a vármegye kötelessége ellátni, akár újabb híddal is: „Noha immár Felső Zsolcánál a hidat általcsináltatta a vármegye, mindazonáltal mostan újabban fát, deszkát, láncot és köteleket kívánnak más hídnak csináltatására."

56 A Sajó, mint a vidék legnagyobb folyója a miskolciak képzeletében távolabbi tájakhoz kötötte a várost, de a víz ősi tisztító erejének, sőt az egykori barbár kivégzési módnak víziója

57 is felsejlik abban a jelenetben, amelyet a vármegye jegyzőkönyve őrzött meg. 1694-ben a Városházán a tanács ülésén, ahol „külső becsületes gazdaemberek" is jelen voltak, Ivó János kikelt nemes Nagy Ferenc és társai erkölcstelen életmódja miatt, ezeket mondván: „Még azelőtt régen megérdemlette volna Nagy Ferenc uram, ha kezét s lábát öszvekötötték volna, mikor a Sajó a legnagyobb volt, belevetették volna [...] mind magokat, mind cselédeket, hadd vinné őket a Tiszában, a Tisza ismét a Dunában, mert utálatosság, amennyi dorbézolást éjjel-nappal tettek".

58 A miskolci határnak, mint a gazdálkodás helyszínének topográfiájára a legteljesebb forrás az 1702-es Kötelkönyv, amely a beltelki kötelek 54 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501

/d. XIII. 610. 55 ...publia inter pontes Felső Soczaienses currentis itineris supra praefatos pontes immediate cerium alvei ductum, aquam scilicet fluvii Sajó directe ad pontes ducentem ex territorio oppidi Miskolcz [...] versus orientent et desolatum Felso Soczaiense templum ex respectu moderni et a seculis ita decurrentis ac nunc noviter exstructi alvei. B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/d. VB. 7. 56 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 1680. június 5. 57 Szerémi György elbeszélése szerint 1527-ben Szapolyai János a miskolci Mindenszentek kápolna rektorát, politikai ellenfelét, Sajóládnál a Sajóba akarta vettetni és fojtatni. SZERÉMI 1857. 178. p. vö. KUBBINYI A. (szerk.) 1996. 180. p. 58 B.-A.-Z. m. Lt. LV. 501/a. 13. köt. 41-44. pp.