Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

TERMELÉS ÉS KERESKEDELEM A KÖZÉPKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

hatunk kereskedőtársulatot, amelyben a kereskedőtőkét összeadván, az értékesítést is együtt végezték a tagok. A társulat tagja, Kenchel Péter miskolci polgár 1416-ban már nem él, ekkor ugyanis úgy említik, mint néhait a főutcán Kis Péter házának szomszédságában (ocidentali vero parte condam Petri Kenchel nostrorum concivium convicinantur).

280 Kis Péter ezt a házat a diósgyőri és dédesi pálosokra hagyja, s ez az ingatlan még az újkorban is pálos tulajdon, a piac alsó végén, a Szinva mellett frekventált helyen fekszik. Kenchel Péter (apai?) neve a Konrád név kicsinyítő képzős alakja (Göncöl, Koncol, Kencel),

281 talán egy német hospes leszármazottja, aki Miskolc piacán szerzett ingatlant. Nagybirtokosok és jobbágyaik gyakran támadtak az úton járó kereskedőkre, akiknek védelme az uralkodók politikájában is szerepet játszott. 1472-ben I. Mátyás utasítja diósgyőri várának kapitányát, Zbugyai Istvánt, hogy a királyi védelembe fogadott bártfaiakat védje meg a jogtalan támadások, különösen Rozgonyi János és Perényi Pál hatalmaskodásai ellen.

282 1437. december 6. táján hasonló hatalmaskodás történt, ekkor a bükki Cserép vár várnagya, Bágyoni László 4 lovat vett el Abrány faluban a szabad úton (libera via) Vörös (Rufus) Balázs és Fekethe Péter jobbágyoktól, s csak 45 új forint lefizetése ellenében szolgáltatta vissza.

283 A két jobbágy a négy nagy értékű lóval, télvíz idején, éppen kereskedés miatt járhatott az ábrányi úton. Abrány a Bükk-alja jelentős települése, 1461-től szeptemberi országos vására, hétfőnként pedig hetipiaca van.

284 Hogy a vásáros hely mennyire értékes volt az uradalmát tudatos birtokpolitikával építő uralkodónak, igazolja, hogy 1465-ben 400 aranyforintért veszi meg a Sasvári nemesektől alsóábrányi részüket. Egy későbbi oklevélből kiderül, hogy az uralkodó ötezer darab sóval fizetett az ábrányi részbirtokért.

285 Borkereskedést főként a felvidéki városok kereskedői folytattak, mint 1535-ben a Bártfáról jött Ferenc, aki jó helyismeretét használta 280 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 81. sz. 281 SZAMOTA I. 1902-1906. 471. 307. p. 282 IVÁNYI B. 1910. 1869. passim. 283 SUGÁR I. 1980. 12. sz. 284 SUGÁR I. 1980. 46. sz. 285 SUGÁR I. 1980. 71. és 75. sz.