Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

gyi tisztet udvarának két méltósága, Bebek László (tárnokmestere) és Bebek Ferenc (udvarmestere) látta el.

91 A királynő halála után a várat olyanok irányították, akiket - az 1390 előtti időszakhoz hasonlóan - az uralkodó nevezett ki. Ha a Druget korszakot nem számítjuk, az Anjouk idején ritkán találunk a váruradalom élén valódi mágnásokat (Rátóti László, Cudar Péter). Gyökeresen megváltozik a helyzet 1387-1427 között. A Perényi, Bebek, Palóci családok tagjai váltották ekkor egymást a várnagyi pozícióban. Mivel a várnagyság össze volt kötve a borsodi ispánsággal, így feltehetjük, hogy Szécsényi Simon (1404-1405) és Garai Miklós nádor (1406-1409) ispánok ugyancsak rendelkeztek a megye váraival. 1404-1425 között Heves, 1390 óta rendszerint Abaúj, a XV. század elején egy darabig Szabolcs (1406-tól) vezetői voltak azonosak a diósgyőri várnaggyal. Eme urak bárói méltóságokat is betöltöttek (például Perényi Miklós pohárnokmester majd Szörényi bán, Palóci Máté titkos kancellár, élete végén nádor, Garai Miklós nádor stb).

92 Diósgyőrnek fontos szerep jutott tehát az ország kormányzásában, hisz olyan személyekre bízta irányítását a király, akik a korszak politikai életének vezető személyiségei. Feladatuk az lehetett, hogy a borsodi váruradalmakra (élükön Diósgyőr) támaszkodva a rájuk bízott területen képviseljék a királyi hatalmat. Diósgyőrből viszonylag könnyen el lehetett jutni az ország északkeleti részének távolabbi megyéibe is. Ezt a kormányzási módot az országban másutt is megtaláljuk. Biztosította, hogy a belső háborúskodások lezárulta után a XV. század elejétől a központi hatalom stabil legyen. Ezen a tájon ezt a célt szolgálta, hogy a Palóciak 1410-től 1426-ig kormányozták a borsodi királyi várakat és a hozzájuk rendelt területeket.

93 Zsigmondot 1410-ben német-római királlyá választották, és figyelmét mind jobban az európai események kötötték le. Számára így még fontosabbá vált, hogy biztos magyarországi hátországgal 91 ENGEL P. 1977. 107. p. BANDI Zs. 1985. 623-24. sz. MOL. Dl. 7732, 67405. sz. MÁLYUSZ E. 1951-1958. I. köt. 2422, 2495. sz. 92 ENGEL P. 1977. 106, 173, 175, 178, 184. p. Ezekre a családokra: ENGEL P. 1987b. 416-419, 434-439. p. 93 ENGEL P. 1977. 21-29, 66. p.