Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

már a birtokosztályok előtt kialakultak. Ennek következtében mind a két falunak a földesurai beleegyezésüket adták a másutt történt birtokügyeletekhez. így nem csoda, ha a birtokos családokat nehéz szétválasztani. Ennek a célnak az érdekében a későbbi adatokat hívjuk segítségül. A kép, amely eme módszer segítségével kibontakozik, valószínűleg nem tökéletes, hisz eredményeinket a birtokforgalom (amely homályban maradt előttünk) módosítaná. 1245-ben Panyit fia Panyit azt a miskolci földet, amely fivére halála után háramlott rá, 30 márkáért eladta rokonának, Füle zágrábi prépostnak és fivéreinek. Az okmány sokatmondó, hisz kiderül belőle, hogy Panyit és testvére, Várasd ekkorra már megosztoztak örökségükön. Az ügylethez a rokonok adták beleegyezésüket. Ők összesen öt ágba (családba) sorolhatók. Mindannyian a Miskolc nemzetség tagjai. Füle prépost és családja még 1256-ban is birtokos itt, ugyanis Csaba egy darabjának az eladásához beleegyezésüket adták. Ekkor Miskolc földesurainak mondták őket. Az 1260-as évekig tartották meg javaikat. Egy 1256. évi okmány azért érdekes, mert az ügylethez olyanok járultak hozzá, akik vagy 1245-ben vagy pedig a későbbi években bukkannak fel Miskolc tulajdonosai között.

24 Panyit fia Panyit régi ismerősünk, hisz már 1245-ben is birtokolta Miskolcnak egy darabját. Fia, Jakab a XIV. század elején Visnói Fábiánnal pereskedett. Jakab még 1291 előtt költözött Keresztúrra, de mivel Miskolcinak mondták, feltehetjük, hogy az apai örökséget is megtartotta. Munkuch fia Mihály ugyancsak az említett 1245. évi oklevélben bukkant fel. Fiai, Péter és Sándor annyira kitüntették magukat a morvamezei ütközetben, hogy tetteiket a Sáros megyei Gergelyföldével jutalmazta a király. Ennek ellenére, ők is, majd Sándor fiai is ragaszkodtak a „Miskolci" névhez. Az 1245. évi ügyletnél szereplő Mike fia György gyermekével azonosíthatjuk azt a Miskolci György fia Balázst, aki 1281-ben Petrit vásárolta meg, és 24 SZENDREY J. 1886-1911. III. köt. 13. sz. NAGY I.-PAUR I.-RÁTH K.-VÉGHELY D. 1865-1891. VT. köt. 86-87, 811. és 452. p. GYÖRFFY Gy. 1987. I. köt. 798. p. Az 1256-os oklevél szereplői közül csupán az eladó és a vevő, illetve Panyit bán leszármazottai birtokoltak később Csabán (NYÍRY D. 1928. 190-191. LEVELES E. 1927-1928. 176-178. p. MOL. Dl. 2943. sz. BORSA I. 1993. 35. p. MOL. Dl. 452. sz.)