Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

Domonkos és fia, Bors hatalmas vagyonából a nemzetség tagjai nem részesültek. A prediumok részben az általa alapított apátságé lettek, részben pedig visszaháramlottak a királyra.

21 Már a tatárjárás előtt kitűntek Füle zágrábi prépost és rokonai, akik megvásárolták szegényedő atyafiaik javait. 1265 után elkerültek erről a tájról és Valkó megyében gyarapították jószágaikat.

22 A birtokosztályok révén létrejövő földesúri magángazdaságok bizonyára prediumok voltak, ahol rabszolgák művelték a földeket. Domonkos bán és fia, Bors, ahogy az ország nyugati szélén, úgy a Sajó völgyében (Kaza vidékén) egyaránt prediumok birtokosának mondhatta magát, ahol rabszolgái és libertinusai dolgoztak. A tatárjárás után, 1268-ban Mályin még 16 fő rabszolga élt. 1273-ban Panyit bán az elveszett nyugat-dunántúli uradalmakért 82 rabszolgát kapott. Ezeknek a szolgáknak az ára 3 márkát tett ki, tehát még az egy márkát érő, de már a földre ültetett libertinusok szintjét sem érték el. Ezek az adatok arra utalnak, hogy az archaikus gazdálkodási viszonyok maradványai még sokáig fennmaradtak ezen a tájon.

23 A BIRTOKLÁS TÖRTÉNETE 1245 ÉS 1364 KÖZÖTT A nemzetségi birtokok legnagyobb települési egysége Miskolc lett. A korai határjárásokból valószínűnek látszik, hogy maga Tapolca és Görömböly is eredetileg hozzá tartozott. A város határán a XIII. század második felében a genusnak több ága osztozott. Csaba és Miskolc valamikor összetartozott (még a XIV. század végén sem tisztázott a két helyet elválasztó határvonal), de települési területek 21 KARÁCSONYI J. 1900. 821-823, 831. p. SZENTPÉTERY I. 1916. passim. A két idézett oklevél közel egykorú hamisítvány, de a viszonyokat tükrözheti. 22 KARÁCSONYI J. 1900. 826-828. p. 23 WAGNER, H. 1955-1985. I. köt. 143. és 249. sz. KNAUZ F. 1874-1882. I. köt. 280. p. NAGY I.-PAUR I.-RÁTH K.-VÉGHELY D. 1865-1891. VIII. köt. 111-112. p. WENZEL G. 1860-1874. IX. köt. 7-8, 45-46, 94-95. p. Vö. BOLLA I. 1983. 110-173. p. SZABÓ I. 1961. passim. Bors ispán 1237-1242 között hamisított végrendeletéből, amely azonban a kor viszonyait tükrözi, kiderül, hogy Szabadcsátra „liberos iobagiones" telepített le, míg ugyanakkor servusok, libertinusok is éltek itt. Az itteni prediumok gazdaságához hozzátartozott a lótartás.