Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

Mezőkeresztes, Aranyos, Kápolna, Csaba, Petri, Hradistyán, Lászlófalva, Varbó. Valószínűleg továbbra is a vártartomány alkotó részét képezte Kisgyőr és Parasznya. Bábonyt 1441-ben Ulászló ugyan eladományozta, de később a diósgyőri vár falvai között vették ismét számba. Szirma és Nyék neve végleg eltűnt a tartozékok listájáról, Zsolcát ugyancsak hiába keressük. Egy 1467. évi híradás szerint Felsőzsolca (és Iklod prédium) birtokosa a váradi káptalan volt, míg Alsózsolcán a Bánfalvai Báriusok birtokoltak.

144 Külön sors jutott osztályrészül Kápolnának és Lászlófalvának. I. Ulászló király ezt a két falut (amely magszakadás miatt háramlóit a koronára) Bellyéni Péternek s rokonainak ajándékozta. Amint Hunyadi János, ugyanúgy V. László is jóváhagyta elődje intézkedését. 1457 előtt azonban Frangepán Duim visszafoglalta a két falut, az uralkodó pedig ígéretet tett, hogy a Bellyénieket kárpótolja. Érthető az eljárás, hisz ezen a vidéken ebben az időben csak a diósgyőri birtoktömb maradt meg a király számára. Minden fogyatkozás tovább gyengítette az államfő pozícióit. A döntésen Mátyás sem változtatott, úgyhogy a két helység a középkor végéig a vártartomány alkotó része maradt. Annak ellenére történt mindez, hogy a Bellyéniek perre vitték az ügyet. Mátyás halála után Beatrix egyedül maradt. Méltán számíthatott Bellyéni Albert kúriai jegyző arra, hogy a királynét nem különösebben kedvelő főurak kedvező ítéletet hoznak. Csalatkoznia kellett azonban. Szapolyai István nádor az akkor már évek óta tartó pereskedést ugyan valóban Beatrix királyné ellen döntötte el, de a királyi jogügyigazgató, akinek tiszte az uralkodó érdekeinek a védelmét kívánta meg, megóvta az ítéletet (1496). A vita hát tovább folytatódott. 1519-re Bellyéni Albert már a személynök ítélőmesterének a polcára emelkedett, ám a szép karrier mit sem segített rajta, mert a kedvező eredmény továbbra 144 Miskolc, Diósgyőr, Mezőkövesd, Mezőkeresztes, Muhi: WENZEL G. 1872. passim). Aranyos (MOL. Df. 251122. sz. TÓTH P. 1990. 153. sz.); Kápolna (MOL. Dl. 17100, 17179. sz.); Csaba (MOL. Dl. 45079, 84055. sz.); Petri (MOL. Dl. 97409. sz.); Hradistyán (MOL. Df. 247968, 251098. sz. TÓTH P. 1990. 109. sz.); Lászlófalva (MOL. Df. 268411-268412. sz.); Varbó (MOL. Dl. 46023. sz.); Parasznya (MOL. Df. 251098. sz.); Alsó- és Felsőzsolca (MOL. Dl. 97306, 97310. sz. Df. 247989. sz.). 1549-ben az uradalom tartozékai közé számított Kisgyőr is és Parasznya is (MAKSAY F. 1990. 270. p.); Bábonyra: BANDI Zs. 1985. 572, 575, 579. sz.