Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

soknak birtokokat adnak. 1311-ben ugyanitt, Győrben adományozott a nádor szerviensének, Öklelő Mihály ispánnak (és fiainak) palkonyai földeket. 1303-ban fényes esemény színhelye volt a főúr diósgyőri udvara. Itt tartották István hasonló nevű fiának az esküvőjét a bajor herceg leányával. A hercegnőt az udvarba német földről Lodomér fia István ispán hozta el, aki mindezért Varbót kapta jutalmul. A vendégseregben nem kisebb személyiségek voltak jelen, mint Aba Amadé, Rátót nembeli Loránd (mindketten nádori címet viseltek), valamint vejei, Loránd fivére, Dezső, ki borsodi és gömöri ispán volt, Borsa nembeli Beke, Bihar megye első tisztségviselője. Az esemény tanácskozásra is alkalmat adott. Ilyen ünnepélyes ceremóniához megfelelő épületekre, udvarra volt szükség. Ákos István udvartartásában közreműködhettek azok a szerviensei, akiket szolgálataikért különböző birtokokkal jutalmazott. Csak néhány szolgálattevőjének ismerjük a nevét. Ilyen személy volt a már említett István ispán, aki a kor háborús viszonyai között azt a kényes feladatot kapta, hogy a bajor hercegnőt a diósgyőri udvarba hozza. Ide tartozott a már említett Öklelő Mihály és családja. Az itt megfogalmazott oklevelek tanúsága szerint írószerv is működött itt.

58 Istvánt vallásos áhítat vezérelte, amikor a még csak alakuló pálos rend remetéi számára rendházakat létesített a Szinva völgyében. Dédesen, hol már 1240-ben remeték laktak, 1313-ra felépült a Szentlélekről nevezett kolostor. Tőlük néhány kilométerre, Diósgyőr közelében a nádor ugyancsak alapított a remetéknek rendházat. Róluk 1304 áprilisában emlékezett meg a főúr egy oklevelében, amikor a Tiszától keletre halastavat adományozott nekik.

59 A két egyházi intézmény tulajdonképpen Dédeskő és Diósgyőr együttesének rezidenciajellegét hangsúlyozza, amelyek közül a jól védhető Dédeskő veszély esetén a biztonságot szolgálta, míg a kedvezőbb 58 MOL. Df. 210806, 210452. sz. MOL. Dl. 1669. FEJÉR Gy. 1829-1842. VIII/6. 29-31. p. NAGY I.-NAGY Gy. 1878-1920. I. köt. 52-54. p. István a következő oklevelében egyenesen borsodi nádornak címezte magát (MOL. Dl. 1669. sz.). 59 Lásd e kötet egyházi intézményekre vonatkozó fejezetét.