Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC HELYE AZ ORSZÁG KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSHÁLÓZATÁBAN - KUBINYI ANRDÁS

nik - az ország egész területére, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a településeknek egy jelentős hányada (értvén azokat a településeket, amelyek vagy oppidumok, vagy piactartó helyek) maximum öt pontot ér el: ezeket semmiféleképpen nem lehet városias településeknek venni, s talán a centralitásukat is bár kétségbe nem vonhatjuk, de csak jelentéktelennek vehetjük. Mindazok az olyan egyéb települések, amelyek se nem oppidumok, se piactartási joggal nem rendelkeznek, de valamilyen más szempontból centralitási kategóriába tartoznak, ezek is az öt pont alá esnek, ezért az előbbiekkel együtt kihagyhatok a további tárgyalásból. A mai Miskolc területén, mint ahogyan az előző fejezetekből is láttuk, tulajdonképpen két oppidum helyezkedett el, Miskolc és Diósgyőr - mindkettőben piacokat is tartottak, - úgyhogy Miskolcot és Diósgyőrt egyaránt figyelembe kell vennünk. Nézzük először Miskolcot. A második centralitási kategória, a bíráskodás alapján, 2 centralitási pontot kap, miután a középkor végén rendszeresen Miskolc Borsod vármegye ítélőszékének a helye. Az egyházi igazgatás szempontjából figyelembe kell venni, hogy egyházi tizedszedő körzetnek a központja volt, ami ugyancsak 2 centralitási pontot jelent. Az egyházi intézményeket tekintve: mivel koldulórendi kolostorral nem rendelkezett, itt csak az ispotályt tudjuk figyelembe venni - a plébánia az nem veendő figyelembe, hiszen az falvakban is létezik -, tehát egy 1 centralitási pontnak számitható. Az egyetemre járók száma 1440 és 1514 között tizenöt volt, ez 2 centralitási pontot jelent. Ugyancsak két céh volt a középkor végén a településen, ami megint csak 2 centralitási ponttal növeli Miskolcnak, mint központi helynek a kategorizálását. Részletesebben kell foglalkoznunk a VIII. ponttal: az úthálózati csomóponttal, ahol a következő centrális helyek - legyenek azok mezővárosok vagy piactartó helyek - érhetők el úgy, hogy más, hasonló jellegű települést nem érint az út. Alapul vettem elsősorban Györffy György történeti földrajzában a Borsod megyei térképmellékletet, ahol Borsod megye Árpád-kor végi - kora Anjou-kori úthálózatát lehet megtalálni, s ezt egy kicsit kiegészítettem. Ezek szerint kilenc központi hely érhető el Miskolcról; ezek az alábbiak: Diósgyőr, Sajószentpéter, Boldva, Szikszó, Ónod, Muhi, Hejőkeresztúr, Ernőd és