Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

A Diósgyőrhöz tartozó telep ülésállomány magját azok a helységek alkotják, amelyeket egykor Ákos István uralt. Ugyanakkor ez az állomány alaposan át is alakult. Az Anjouk idején átalakult az a birtokszerkezet, ami az Árpádkorban jellemezte a megyét. így ama mintegy 30 helység sorsa is különbözőképpen alakult, amelyeket Ákos István fiaitól kobzott el Károly Róbert. Csak egy részük jutott magánföldesurak vagy az egyház kezére, úgyhogy még Zsigmond is tudott belőlük eladományozni. A király tulajdonában maradt Diósgyőr, Zsolca, Ernőd, Olaszi, (1376 előtt) Berente, Istring és Aranyos, Ludna, Odormány, Kisfalu(d), Ab od, Kisgyőr, Muhi, Parasznya, Varbó egy darabja, Dédes, Visnyó, Mályin, Cserép.

137 Ama helységeknek legalább a 60%-ában, ahol egykoron különböző jogcímeken Ákos Istvánnak volt fekvősége, az uralkodó a XIV. század második felében is kisebb-nagyobb hányaddal rendelkezett. Ezek a javak ebben az évszázadban tovább gyarapodtak. így lett Diósgyőr része Sajószentpéter (még 1370 előtt, valamikor az 1360-as években), Boldva, 1379-re Tapolcsány. Az Anjou-korban kapcsolták hozzá délen Mezőkövesdet (1379-ben már az uradalom tartozéka) és talán Mezőkeresztest (sajnos, csak 1409-ből tudjuk a tényt igazolni). 1376-ban Nagy Lajos a dédesi tömbhöz sorolt Berentéért Rudabányát cserélte el. Északon a szendrői uradalom gyarapította a királyi család vagyonát. A királyi birtokkomplexum különösen akkor növekedett meg, amikor 1364-ben Lajos király Éleskőt és tartozékait (köztük Miskolcot) szerezte meg. 137 Néhány esetet megpróbáltunk csokorba szedni. Zárójelben közöljük az elidegenítés évét és a hivatkozást. Alzsolca (1320: MOL. Dl. 107801. sz. de utóbb ismét a királyé: MOL. Dl. 1109. sz.); Csecs és Lövő (1320: MOL. Dl. 107801. sz. Lövő utóbb a királyé lett); Berente (1323: MOL. Dl. 99897. sz. majd 1376-ban az uralkodóé, aki Rudabányára cserélte. TÓTH P. 1990. 47. sz); Arnót (1330: 1234 körül adomány alapján a bérháromkúti apáté. GYÖRFFY Gy. 1987. I. köt. 753. p.); Ernőd (1324: MOL. Dl. 107782. sz., de utóbb ismét a királyé); Istring és Aranyos (1324: NAGY I.NAGY Gy. 1878-1920. II. köt. 131. p., de utóbb a királyé lett); Szihalom (Egri káptalané lett részeivel együtt. GYÖRFFY Gy. 1987. I. köt. 808. p. SUGÁR I. 1980. 240 p.) Tarján (1338 előtt SUGÁR I. 1980. 311. p.); Szederkény (1352: BOROVSZKY S. 1909. 60. p.); Örös, Kesznyéte esetleg azután, hogy 1343-ban Cudar Péter megkapta Ónodot (DÉTSY M. 1975. 200 p.). Több helység sorsát nem ismerjük.