Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC TÖRTÉNETÉNEK FÖLDRAJZI HÁTTERE - RINGER ÁRPÁD

Gábori Miklós a Les civilisations du Paléolithique moyen entre les Alpes et l'Oural című monográfiájában részletesen foglalkozott az Alpok és az Urál közötti térség középső-őskőkori vadászatával.

41 A régészeti lelőhelyek állatcsontanyagának statisztikai vizsgálatából kitűnik, hogy az Alpok és Kárpátok sűrűn lakott középhegységi-medenceperemi régióiban a vadászat meglepően kiegyenlített arányban átlagosan hat-nyolc fajra irányult. Ezek között hegy- és sík vidéki, erdei és sztyeppi fajok éppúgy szerepelnek, mint a nem vándorlók és az évszakos migrációt végző növényevők. Mindez az évszakok szerint változó, de az év egészében egyenletes húsellátást biztosító zsákmányszerzésre utal. Nem is lehet ez másként, hiszen a középső-paleolitikum régészeti kultúrái több ezer, sőt - szinte hihetetlen, több tízezer - évig (!) éltek ugyanazon a néhány ezer négyzetkilométernyi területen. A Neander-völgyiek zömök, erőteljes testalkatú emberek voltak. Mozgásuk kissé nehézkesebb volt mint az őket 35 ezer éve felváltó modern emberé, a Homo sapiens sapiens-é. Ez azzal függött össze, hogy nem alakultak még ki náluk a ránk jellemző rugalmas járás anatómiai feltételei, így például a gerincoszlop jellegzetes kettős, S alakú görbülete sem. A kutatás ma azon a nézeten van, hogy tér- és időérzékelésüknek is jóval fejletlenebbnek kellett lennie, mint a mai emberé. Mindez kapcsolatos lehet a régészeti tényanyagban kétségtelenül tükröződő, s a felső-paleolitikumban már egyáltalán nem tapasztalható „helyhez kötött" életmóddal. Ugyanakkor fejlett, erőteljes izomzatuk folytán akár napi több kilogramm húsmennyiség elfogyasztására is szükségük volt. Mindez pedig ugyancsak intenzív vadászatot feltételez. Mindehhez megint egyetlen - bár nem Bükk-vidéki -, de igen szemléletes magyarországi régészeti tény: az érdi középső-paleolit vadásztábor esetében, ahol kis mérete miatt - mindössze 112 négyzetméteres felületről van szó - egyszerre aligha lakott 30-35 főnél nagyobb népesség, lehetőség nyílott a húsfogyasztás részletes vizsgálatára. Az eredmény napi és fejenkénti két-három kilogrammos húsmennyiség! A tábor tavaszra és kora nyárra visszatérő lakói, 41 GÁBORI M. 1976. 197-206. p.