Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC HELYE AZ ORSZÁG KÖZÉPKORI TELEPÜLÉSHÁLÓZATÁBAN - KUBINYI ANRDÁS

egy Szegedet leszámítva egyetlenegy olyan középkori királyi városnak számító település nem volt, amelyet nem övezett volna fal. Persze kivételek vannak: ez a kivétel volt éppen Szeged. Ha viszont ez így van, akkor ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy az oppidumot is városnak tekintették. Ez azonban ellentétben áll azzal a közkeletű felfogással, ami elsősorban Werbőczyre megy vissza, aki egyáltalán nem ismeri az oppidum fogalmát, hanem kizárólag csak a városokról, a civitasokról beszél: ezeknek a lakói - amennyiben a civitas királyi - egyedül cives, azaz polgárok, minden többi lakosa az országnak, amennyiben nem a városokhoz tartozik, nem nemes vagy nem pap, esetleg nem rendelkezik egyéb különleges kiváltságokkal, az jobbágy. Ez a nézet átment a későbbi magyar történetírásba, s tulajdonképpen azt lehet mondani, hogy mind a mai napig uralkodó nézetként jelenik meg a hazai várostörténészek között is. Ez elsősorban Mályusz Elemérnek az 1920-as években megjelent egyik tanulmányára megy vissza.

1 A valóságban az oppidumok lakóit is az oklevelek civesnek, azaz polgároknak nevezték, még akkor is, ha időnként jobagionesként, azaz jobbágyokként fordulnak elő a forrásokban. Ennek ellenére az ilyen településeket városoknak tartották. Nem véletlen, hogy a legtöbb mezőváros esetében a XVIXVII. századi saját irataik, városi jegyzőkönyveik mindig városnak nevezik ezeket a településeket.

2 Egyébként voltak olyan, többnyire civitasnak nevezett települések is, amelyek fallal voltak övezve, ennek ellenére lakói jobbágyok voltak, amennyiben e települések nem tartoztak a szabad királyi városok, vagy az azokkal azonos jogállású egyéb városi települések közé. Ilyenek voltak például a püspöki városok - legalábbis közülük azok, amelyeket falak öveztek, köztük Pécs, amely az ország egyik legnagyobb városa volt (ennek ellenére a lakói jobbágyok voltak) -, vagy földesúri városok - például Késmárk vagy Kismarton -, de lehetne egyéb példákat is nevezni. Tehát hangsúlyoznunk kell, hogy Miskolc annak ellenére, hogy lakossága jobbágy volt, mégis a városok közé tartozott. Ez egyébként nem csak magyarországi specialitás. A lengyel és a magyar 1 MÁLYUSZ E. 1927. 356-107. p. 2 Egy példa Miskolcról: a város első fennmaradt jegyzőkönyvében 1569-ben már ez áll: „ez városra". Lásd TÓTH P. 1990. 6. p. 20. sz.