Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

TÁRSADALOM, EGYHÁZ, MŰVELŐDÉS - TÓTH PÉTER

bukkan fel a forrásokban, mégpedig igen sajátos körülmények között. Úgy látszik, beleártotta magát a politikába és Ferdinánd király híveként Szapolyai János ellen lázította a környéket, amiért a Budáról Erdély felé vonuló és Sajólád környékén táborozó Szapolyai János király párthívei elfogták és a kivégzését is elhatározták. A korabeli krónikás

111 a következőképpen írja le az esetet: „A miskolci Mindszent-kápolna papját, Mártont is foglyul vezették éjjel János királyhoz táborába azért, mert három vármegyét bujtogatott János király ellen, hogy ne keljenek fel mellette segítségére. És már a szentséget hozták neki, hogy belevessék a Sajó folyó vizébe. Társammal, Istvánnal, a királyi felség káplánjával, mi ketten az utolsó esti ima órájában felkeltünk, s esedeztünk főtisztelendő Simon zágrábi püspök úrnál sátrában, hogy eszközöljön ki kegyelmet a királyi felségtől. A jó ember, mint lelkész eszközölte ki a kegyelmet, javadalmát hűtlenségi bélyeg címén adományul nekem adta a király, azonfelül Mromszáz márkát vettek meg rajta, s így megszabadult." Az említés tehát nem véletlen: Szerémi György nem csupán történetíróként tartotta feljegyzésre érdemesnek az esetet, hanem azért is, mert ő kapta meg a javadalmat - tudomásunk szerint tehát ő az utolsó mindszenti kápolnaigazgató a korszakunkban, bár róla is elmondható, hogy csak a javadalmat élvezte, a kápolnát személyesen nemigen igazgathatta. A kis híján szerencsétlenül járt Márton pap pedig minden valószínűség szerint azzal a Márton káplánnal lehet azonos, aki 1522-ben a paptársaival együtt jelen volt tanúként a Szent János evangélista oltár számára történt adományozás írásba foglalásánál.

112 * * * A miskolci egyház egyre növekvő jelentőségét nem csupán az mutatja, hogy a plébánia és a kápolnák egyaránt fontos javadalomnak számítottak, hanem az a tény is jelzi, hogy valamikor a XV. század közepén a borsodi esperesség egy részének a központja lett. Először 1495-ben találkozunk az akkori plébános, János alesperesi címével, majd nem sokkal később egyik utódja, Debreczeni Márton is ezt a címet viseli. Nyilván az itteni egyháznak ezzel a 111 SZERÉMI Gy. 1979. 169-170. p. (Juhász László fordításában.) 112 Kassa város levéltára, Archívum Secretum NN. Miscellanea, nr. 72.