Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

TÁRSADALOM, EGYHÁZ, MŰVELŐDÉS - TÓTH PÉTER

Miskolci Péter további sorsa ismeretlen: ha sikerült is elkerülnie a büntetést, többé nem bukkan fel az oklevelekben. Hozzátartozói azonban a városban maradtak és 1489-ben látták elérkezettnek az időt arra, hogy a családra vonatkozó kiváltságleveleket megerősít­tessék. Április 12-én kelt Beatrix királynénak az az oklevele, 72 amellyel átírta Mátyás király 1466. január 2-i, a korábbiakat is tar­talmazó oklevelét. Az átíratási kérelem előterjesztője János miskolci plébános volt, aki fivérei: miskolci Herczeg Péter, László és Tamás, valamint az édesanyjuk, Luca nevében is járult a királyné elé. Mi­után a két átírás között 23 esztendő telt el, azt kell gondolnunk, hogy az itt felsoroltak már egy másik nemzedék tagjai az 1466-os oklevélben megnevezettekhez képest. Mind a két névsorban fel­bukkan viszont a Luca név: ezért János plébános és testvérei anyját azonosnak kell vennünk a korábbi oklevelekben olvasható Luca asz­szonnyal, Ötvös Miklós feleségével. Ha ez az azonosítás helytálló, ak­kor feltétlenül figyelmet érdemel a jelenség, amely szerint Luca asszony nem a férje, hanem a saját - nyilván nagyobb társadalmi ranggal járó ­nevét örökítette a gyermekeire. E családrekonstrukció azt mutatja, hogy a miskolci jobbágypolgár számára a társadalmi felemelkedés egyik útja a familiárisi viszony és az ezzel nyilván összekapcsolódó katonáskodás lehetett. Az ilyen emelkedő félben lévő családba is beházasodhatott azonban még kéz­műves mesterember, jóllehet a (talán csak kevéssé rögzült) nevét nem örökítette az utódaira. Az emelkedés azonban törékeny volt, könnyen tönkrezúzhatta egy ballépés. Talán több, mint furcsa véletlen azon­ban, hogy a fenyegető bukást egy olyan családtag hozta helyre, aki­nek (esetleg a mesterember apa biztosította) körülményei lehetővé tették, hogy műveltséget szerezve egyházi pályára lépjen, azaz „ér­telmiségivé" váljon. 72 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 119-120. p.

Next

/
Oldalképek
Tartalom