Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

TÁRSADALOM, EGYHÁZ, MŰVELŐDÉS - TÓTH PÉTER

levelet, aki 1495. augusztus 12-én, Budán kelt oklevelében átírta azt és megerősítette a benne meghatározott adómentességet.

60 Újabb néhány esztendő elteltével az eljárás megismétlődött: 1503. május 23-án kelt II. Ulászló feleségének, Anna királynénak azon oklevele, amellyel átírta férjének a Mátyás nyílt parancsát is tartalmazó, fentebb említett oklevelét.

61 Az átírás és a megerősítés iránti kérelmet két miskolci lakos, Német György és Pankotha Antal terjesztette a királyné elé a saját nevükben, valamint a Miskolcon lakó összes zsellér nevében: nagyon valószínű tehát, hogy ők maguk is ehhez a réteghez tartoztak. Sokat mond továbbá, hogy a zselléreknek ezt a speciális ügyét külön kezelték. A két város elöljárósága ugyanis a város összes kiváltságát megerősíttette Anna királynéval, sőt újakat is nyert: az ezekről kiadott oklevelek azonban február 11-én és 12-én keltek.

62 A két bíróból és két esküdtből álló küldöttség tehát nem képviselte a zselléreket, ha azok kénytelenek voltak később és külön eljárni jogaik biztosításának az érdekében. Nyilvánvaló ellentét mutatkozik tehát a két társadalmi réteg között, s talán itt kell keresnünk annak a különállásnak a kezdeteit, amely a későbbi századokban még inkább a szemünkbe tűnik. Ha azonban a kérést előterjesztő Pankotha Antalról feltételezzük, hogy zsellér volt, akkor fel kell tételeznünk ugyanezt a többi ilyen vezetéknevet viselő személyről is. A név még két alkalommal bukkan fel a forrásainkban. Egy 1461. január 26-án kelt városi bizonyságlevél szerint Pankotha László Miskolc mezőváros bírája volt,

63 egy 1494. január 10-én ugyancsak a város elöljárósága által kiadott oklevélben pedig Pankotha Péter esküdt neve olvasható.

64 A név elég ritka és összetéveszthetetlen ahhoz, hogy feltételezzük: a nevezettek egy családhoz tartoztak. Ebben az esetben azonban azt is fel kell tételeznünk, hogy a zsellérek 1495 előtt részt vettek a város vezetésében, a különállás csak azután vette a kezdetét, hogy saját jogaikat biztosítani törekedtek. 60 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 127-128. p. 61 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 139-141. p. 62 SZENDREI J. 1886-1991. III. köt. 132-139. p. 63 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 93. p. 64 MOL. Dl. 86715. sz.