Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)
VÁROSIGAZGATÁS A KÖZÉPKORI MISKOLCON - TÓTH PÉTER
el, ennélfogva a segítségükkel rekonstruálható kép sem lesz teljes. Vizsgálatuk azonban számos vonatkozásban kiegészíti a fentebb elmondottakat. Érdekes, hogy a fennmaradt városi kiadványlevelek között egyetlen olyan sincsen, amely teljes végrendelkezésről szólna, ugyanakkor több is akad, amely végrendelet útján történt adományokról tanúskodik. így például az első fennmaradt városi oklevél 1376. január 15-én azt bizonyítja, hogy egy concivis, Kilián fia János a Szentgyörgy hegy fölötti területen lévő szőlőjét végrendeletileg a diósgyőri pálosokra hagyta. 90 Ugyancsak a diósgyőri pálosok a kedvezményezettjei annak a végrendelkezésnek, amelyet egy másik concivis, Kis Miklós tett és amelyet az 1416. április 11-én kelt városi oklevél bizonyít. 91 Ez a két forrás egyébként azt is elárulja, hogy miért volt szükség a városi elöljáróság ilyesfajta tevékenységére. A végrendelkezéseket nyilvánvalóan nem foglalták ekkor még írásba, hanem szóban hangoztak el megbízható tanúk előtt, akik között minden bizonnyal városi tisztségviselők is voltak (mint például Bálint bíró 1416-ban Kis Miklós végrendelkezésénél). Az elöljáróság feladata pedig az volt, hogy a hagyatéknak az örökösök birtokába való kerülésekor kikérdezze a tanúkat, majd ezek szóbeli vallástétele után beiktassa a kedvezményezetteket a hagyaték birtokába. Mindkét oklevél beszél ilyen birtokba iktatásról. Másfajta hagyatéki ügyek is kerülhettek azonban a város elöljárósága elé, amint arról ugyancsak a városi bizonyságlevelek tanúskodnak. 1480-ban például néhai Fülöp bíró örökösei osztoztak meg az anyjuk halála után maradt ingó és ingatlan javakon, s osztozásukról az elöljáróság oklevelet adott ki. 92 Ugyancsak osztoztak, de korántsem az előző ügyhöz hasonló békével az örökösök néhai Balázs Máté hagyatékán 1499-ben. 93 Az özvegy és fiai között létrejött megegyezést bizonyító városi oklevél maga is említi a hosszas perlekedést, amelynek végül a felek barátai és más jámbor férfiak közreműködésével vetettek véget - ez 90 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 63-64. p. 91 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 80-82. p. 92 MOL. Dl. 107799. sz. 93 MOL. Dl. 107804. sz.
