Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

VÁROSIGAZGATÁS A KÖZÉPKORI MISKOLCON - TÓTH PÉTER

Az ügyben szereplő vevő biztosan a régi városban lakott (conhabitator veteris oppidi Myskolcz), az eladóról csak valószínűsíthetjük, hogy az új városban lakott, az adásvétel tárgya: egy a Kiskassa utcában lévő praedium pedig ismét csak biztosan az új városban feküdt. Ez a konstelláció arra utal, hogy az új város bírája területi illetékesség okán formált jogot az ügylet bizonyítására. Hogy mennyire komolyan vette ezt az illetékességet, az abból is kitűnik, hogy saját (bírói) pecsétjével pecsételte meg az oklevelet. A pecsét azonban az oklevélen összetört, csupán a helye látható, így arról, hogy mit ábrázolhatott, már semmit nem tudhatunk. Mint fentebb már mondottuk, Miskolc és néhány más felső-magyarországi mezőváros kiadványleveleinek az intitulatióira az a jellemző, hogy a bíró mellett, ha megnevezik őket, csak két esküdt szerepel. (Csupán egyetlen adat

36 szól arról, hogy két miskolci bíró mellett tíz esküdt polgár tett vallomást Borsod vármegye törvényszékén a Zsolca, Jenke és Szirma közötti határperben: az itt szereplő cives jurati kifejezést azonban biztosan tanácsbeli személyeknek kell értelmeznünk, vagy esetleg olyan polgároknak, akik csak a konkrét ügyben vallottak eskü alatt.) Ezt a jelenséget azzal magyarázta a kutatás, hogy az oklevelek megpecsételéséhez itt elegendő volt csupán a bíró és két esküdt jelenléte,

37 mert egyébként nehezen lenne elképzelhető, hogy egy ilyen népes és forgalmas településnek, mint Miskolc, az ügyeit egy, a jelentéktelenebb helységek vezetőségénél sokkal kisebb testület intézze. Kubinyi András szerint sem következik ebből a jelenségből Miskolc városi autonómiájának a fejletlenebb volta; ehelyett azt feltételezi, hogy valamilyen másfajta városjogról lehetett szó, amelynek a forrása azonban egyelőre kimutathatatlan.

38 Az intitulatiók e jellegzetessége valóban nem azt jelenti, hogy ilyen kevés tisztségviselőből állott volna a Miskolcot irányító elöljáróság. Sátoraljaújhelyben - amint azt Kubinyi András is megjegyezte - az oklevelek a bíró és a két esküdt mellett tizenkét „öreget" is említenek; ezeket a személyeket más felső-magyarországi 36 BORSA I. (szerk.) 1993-1994. IV. köt. 290. sz. 37 BÁCSKAI V. 1971. 12. p. 38 KUBINYI A. 1985. 44. p.