Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

VÁROSIGAZGATÁS A KÖZÉPKORI MISKOLCON - TÓTH PÉTER

(novae civitatis, novi oppidi) külön bírája volt, aki bizonyos ügyekben oklevelet is kiadhatott; ezt tette például Végh György 1521-ben. A két bíró egymáshoz való viszonya nem világos. Három alkalommal együtt szerepelnek oklevelekben, ami látszólag arra utal, hogy egyenrangúak voltak - ezek az oklevelek azonban mind korábbi, a város alapvető jogait biztosító kiváltságlevelek átiratai, s kiderül belőlük, hogy a két bíró és a két-két esküdt mintegy az egész lakosságot képviselve járt el együtt ezekben az ügyekben: együttes szereplésük tehát inkább az alkalom reprezentatív voltát mutatja, semmint az egyenrangúságukat. Az a tény azonban, hogy - mint látni fogjuk például az esküdtek száma az új város elkülönülése után sem kettőződött meg, arra utal, hogy a teljes város vezetése egységes maradt; ebből pedig joggal feltétezhetjük, hogy az új város bírája is inkább csak egyik, természetesen új feladatokat ellátó új tagja lett a gyakorlatilag egységes vezetésnek. Erősíti a feltételezést, hogy több olyan oklevelet is ismerünk, amelyekben nem tartották szükségesnek megmondani, hogy melyik város a kiadó és ezzel azt a látszatot keltették, hogy az egész város nevében kelt az irat; mivel azonban az ilyen oklevelek intitulatióiban szereplő nevek kétségkívül óvárosiak, biztosak lehetünk benne, hogy az antiqua civitas - antiquum oppidum főbírója az egész város vezető tisztségviselője volt. - A név nélkül kiadott oklevelekben szintén kettős a formula: egy 1497. szeptember 4-i oklevél „mindkét miskolci polgárság bírái, esküdt és többi polgárai" nevében kelt, egy másik pedig 1525. április 26-án „Miskolc királynéi város bírája és többi esküdt polgárai" nevében.

9 Mivel kevéssé tarthatjuk valószínűnek, hogy ez utóbbi oklevél dátuma és 1521 között (amikor Végh György, az új város bírája külön pecsét alatt adott ki oklevelet) igazgatásilag egyesült a két városrész, ismét csak azt kell feltételeznünk, hogy a város vezetése kifelé egységes volt, s a nem egyenrangú két bíró közül a régi város bírája volt a tulajdonképpeni főbíró. 5 MOL. Dl. 65651. sz. 6 B.-A.-Z. m. Lt. XV. 1. 93. és 120. sz. és SZENDREI J. 1886-1911. IH. köt. 132-138. p. 7 MOL. Dl. 83828, 83949, 86715. sz. Stb. 8 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 128. p. 9 MOL. Filmtár: Bártfa város levéltára, nr. 5404.