Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC MEZŐVÁROSSÁ VÁLÁSA - TÓTH PÉTER

bona kilencede mellett 1 forint és 90 dénár pénzbeli járandóságtól esett el az uradalom; ezt az összeget a négy ház együtt fizette a bor- és szénaszállítás, illetve a csirke, sajt és zab, mint ajándék megváltása címén.

29 Ha feltételezzük, hogy e házak jobbágytelkeken állottak, akkor kimondhatjuk: a lakosok a kilenceden kívül minden földesúri járandóságért készpénzben való megváltást fizettek. Akárhogyan is történt azonban a járadék fizetése, a lényeg, a földesúri tulajdonjog nem változott. Ez a tulajdonjog a jobbágytelkek esetében (a szőlők, mint látni fogjuk, más elbírálás alá esnek) a szabad forgalmazás korlátozásával járt együtt, ami elsősorban akkor jelentkezett, ha a jobbágy örökös és végrendelet hátrahagyása nélkül halt meg: ilyen esetekben ugyanis a telekre és tartozékaira a földesúr igényt tartott. Ilyen eset történhetett Miskolcon 1497-ben az elhunyt Pap Simon után maradt javak egy részével, amely „a szokás és törvény szerint" a királynéra szállott, de amelyet aztán a királyné adomány és alamizsna gyanánt átadott a két miskolci plébániának.

31 Talán ez az eset is sarkallhatta a város vezetőségét, hogy 1503-ban Anna királynéhoz forduljanak a kérésükkel. Szavaikból kiderül, hogy ők és őseik is a királyi vagy királynéi szabad mezővárosok régi szokásjoga szerint birtokában voltak annak a szabadságnak, hogy végrendelkezhettek ingó és ingatlan jószágaikról, ha a szükség úgy kívánta; ámde a korábbi tiszttartók háborgatták és akadályozták őket e joguk gyakorlásában. S mivel őseik gondviseletlensége miatt kiváltságlevéllel sem rendelkeznek ezen szabadságról, ezért kérik, hogy a királyné foglaltassa azt írásba és adja ki a számukra. Ez meg is történt, hiszen - az oklevél szavai szerint - méltatlan és kegyetlen dolog lenne, ha valaki nem rendelkezhetnék a munkával és verejtékkel szerzett jószága felől. - Ez a kiváltság nyilván az olyan esetek kizárására szolgált, amikor a jobbágytelek birtokosának a jószágai az uradalom kezébe kellett volna, hogy kerüljenek: megszerzése tehát valóban a polgári birtoklás erősödését vonta maga után. 29 B.-A.-Z. m. Lt. XV. 1. 116. sz. Közli SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 141-144. p. 30 FÜGEDI E. 1959. 270-271. p. 31 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 128-129. p. 32 B.-A.-Z. m. Lt. XV. 1. 98. sz. Közli SZENDREI J. 1886-1911. ül. köt. 134-135. p.