Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)
MISKOLC MEZŐVÁROSSÁ VÁLÁSA - TÓTH PÉTER
GAZDASÁGI JELLEGŰ KIVÁLTSÁGOK Közismert megállapítás, hogy a városok szűkebb vagy tágabb környezetükben bizonyos gazdaságszervező funkciókat láttak el. Ebből a tényből pedig az következik, hogy a mezővárosi kiváltságok jó része gazdasági jellegű kell, hogy legyen. Miskolc esetében az ilyen kiváltságokat az alábbi csoportosításban vehetjük számba. Vásártartással kapcsolatos kiváltságok A középkori európai, így a magyarországi városoknak is az egyik legfontosabb tevékenysége az árucsere lebonyolítása volt, amelynek színhelye - a kezdetleges közlekedési viszonyokból következően - a vásár. Ennek két formáját különböztetjük meg: a hetivásárt vagy piacot, illetve az évi egy vagy több alkalommal tartani szokott országos vásárt. A két, legtöbbször egymás mellett élő vásártípus elvileg különböző városfejlődési fokot is jelenthet: a szakirodalom szerint ugyanis a hetipiac alakította ki azt a gazdasági körzetet, amelynek a középpontjában a piaccal bíró város áll, s ezeken a hetipiacokon kaptak lehetőséget a helyi termelők arra, hogy árucikkeiket értékesítsék. Amikor azonban a város túljutott a gazdasági körzet kialakításának a szakaszán, akkor szükségszerűvé vált annak kiterjesztése is, azaz az országos kereskedelembe való bekapcsolódás - ezt pedig az egy vagy több, évente tartani szokott országos vásár biztosította. 6 Ha azonban ezt az elvi megállapítást Miskolcra próbáljuk alkalmazni, azonnal egy jelenleg még nagyon nehezen feloldható ellentmondásba ütközünk: a városnak a középkor folyamán nem volt országos vásár tartására vonatkozó kiváltsága és ráadásul egyenlőre olyan forrással sem rendelkezünk, amelyből egyértelműen arra következtethetnénk, hogy volt ilyen jog, csak az arról kiadott kiváltságlevél nem maradt fenn. Volt kutató, aki feltételezte, hogy Nagy Lajos király adományozott ilyen jogot a településnek, 7 feltételezését azonban nem indokolta - ezért csak sejthetjük, hogy az 1360-ban 6 FÜGEDI E. 1981. (1959.) 239. p. 7 LEVELES E. 1929. 20. p.
