Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

TERMELÉS ÉS KERESKEDELEM A KÖZÉPKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

selői gyakran akadályozták őket. 1399-ben Zsigmond király pátensben utasítja a diósgyőri várnagyot, hogy visszaéléseiknek vessenek véget. A miskolci polgárok és hospesek ugyanis ősidőktől fogva, I. Lajos király uralkodása óta használták a vár nem tilalmas erdejét (de sylva usuali) fakitermelésre házépítéshez, mész- és szénégetéshez, valamint saját használatukra (tűzifának). A diósgyőri vár tisztviselői azonban jogtalan pénzbeli és munkajáradékokat kényszerítettek ki tőlük az erdőélésért. A király meghagyja a miskolciakat ősi jogaikban, azzal a kikötéssel, hogy a favágás termékét nem árusíthatják más megyebeli embereknek.

81 A Miskolchoz közeli abaúji mezőváros, Szikszó is megkapta 1391-ben Mária királynőtől azt a jogot, hogy lakosai a Diósgyőr melletti Feketeerdő nevű erdőből házépítéshez és egyéb építkezésekhez fát vigyenek vagy vitessenek el. A királyné engedélyének az oklevélben is megfogalmazott célja mezővárosa fejlődésének (commodositatem) elősegítése volt. A kiváltságot 1406-ban Ulászló is megerősítette.

82 Mind Miskolc, mind Szikszó határai - éppen az intenzív mezőgazdasági termelés, szántóművelés és szőlészet miatt - nem voltak elegendőek az erdőélésre, így a királyi tulajdonban lévő diósgyőri vár környéki erdőségeket használták fakitermelésre. Az uralkodók városfejlesztő politikájában fontos szerephez jutott a bükki erdővidék, privilégiumaikkal mezővárosaik gazdasági erejét, polgáraik gazdálkodását támogatták. A mezővárosi állattartásban az ökrök tartása ugyanolyan általános volt, mint az erdőkben nevelt disznóké, de az ökrök nemcsak az élelmezést szolgálták, hanem igaerőt is szolgáltattak jobbágyi tulajdonosuknak. A szekerek, ekék elé 4-6 ökröt is be kellett fogni a középkorban. Az állattartás összefüggött a szántógazdálkodással, 81 ...Ipsi ab evis temporibus lignis pro aedificatione domorum concrematione cimenti et carbonum ac proprio ipsorum usui debentibus, de sylva usuali fuissent atque freti, sed ab ipsis abusivas exactiones pecuniales et munera inconsueta exegissent... uti tempore condam Lodouici inclyti regis regnorum predictorum charissimi patris nostri indelende memorie usi fuissent. MOL. Dl. 8434. sz. B.-A.-Z. m. Lt. XV. 1. 91. sz. TÓTH P. 1990. 55. sz. SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 46. p. 82 Item iidem dues et hospites nostri de silua nostra vulgariter feketeerdeio nominata prope Dyosgewr existenti pro opportuno edificio domuum ipsorum, vei pro ali fabrica, que respicere videtur commodositatem prefate ciuitatis nostre... ligna sufficienci déferre vei deferri facere habebunt facultatem. WENZEL G. 1873. 88. sz. és 97. sz.