Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

TERMELÉS ÉS KERESKEDELEM A KÖZÉPKORI MISKOLCON - GYULAI ÉVA

és hospeseinek azt a régi királyoktól nyert kiváltságát 1473-ban, hogy a Tisza mindkét partján szabadon legeltethetik barmaikat és marháikat, még a nemesek földjein is. A nemesek azonban sokszor ellenszegültek ennek a privilégiumnak, és a mezőkeresztesiek barmait levágták, pásztoraikat bántalmazták.

72 Az Árpád-kori Borsod megye bükkvidéki prédiumain folytatott minőségi lótenyésztés (Kaza, Csát) a későbbiekben is megmaradt a megye nemesi birtokain, a saját szükségletek kielégítésén túl valószínűleg a vidék és talán távolabbi tájak (Lengyelország) igényeit is kielégítendő. Geszti Péter 1402-es végrendeletében csődörök, kancák, csikók egész soráról rendelkezik, a legtöbbnek neve is van, színük (és fajtájuk) általában pej és szög (fakóbb barna illetve sötétebb, gesztenyeszínű). Van olyan lova, amelyet csak háromévesen törnek be, addig szilajul tartják a bükki fennsíkokon. A diósgyőri pálosok is kapnak tőle egy azévi kancát. A lovak egy része valószínűleg saját hadi felszereléséhez tartozik, hiszen páncéljairól is megemlékezik testamentumában.

73 1430-ban Ruszkai Izsép abaúji nemes a pálosok gönci Szűz Mária kolostorára hagy egy három éves szög (zeug) lovat, a másik gönci kolostort pedig temetkezőhelyül jelölvén ki úgy rendelkezik, hogy egy paripát és egy verespej lovat a teste előtt vigyenek a Szent Katalin egyháznak.

74 De tenyésztettek a Bükk vidékén jobbágyok is lovak, 1474-ben két sajószentpéteri jobbágy, Czakó Antal és a város volt bírája, Szeles Domokos pereskedik Buda város tanácsa előtt. Egyiküknek két lova veszett a csehek kezén 20 aranyforint értékben, míg a másik 50 lovat tartott a Múcsony határában lévő legelőkön. A lovakat, a város határában tartott sok barommal, ökrökkel és tehenekkel együtt a csehek 72 ...Ipsi universas pecudes et pecora ex utraque parte Ticie in terris quorumque nobilium liberam pascendi haberent potestatis facultatem, tarnen nunc, ut dicunt, nonnulli essent ex nobilibus, qui pecora eorundem mactarent, pastures vero similiter eorundem verberarent. WENZEL G. 1873. 145. sz. 73 Equm Vathayisti nominatum, equum Forgozeg nominatum, equum meum Isty vocatum, equum Thyboldpey vocatum, equum Bothpey vocatum, equum triennium Zeg coloris, cuius pes unus est albus a parte sinistra in pede posteriori, unum equum zeg coloris, cuius pes posteriores sunt albi, unum equum Zegedisty vocatum, unum equum triennem, quem pro nunc domat Jolwnnes dictus Jo Zeg coloris. Item heremitis de Gewr lego unam equam presentis anni. MÁLYUSZ E. 1951-1958. H. köt. 1724. sz. 74 BÁNDI Zs. 1985. 589. sz.