Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC KÖZÉPKORI TOPOGRÁFIÁJA - GYULAI ÉVA

tek nélküli belső telkek halmaza (amint a szentpéteri Kiskassa is zsellérutca). Az oklevél nehezen értelmezhető helye (orthone) talán irtványt takar, ami ismét csak a „telek" zsellérjellegére utal, mivel csak irtvány a tartozéka, s nem appertinentiális szántó. Mindezek erősítik a városrész különállását, azt a sajátságát, hogy nem tartozott a település „klasszikus", jobbágyi telekállományához. A prédium szomszédai: Arnothi Bálint és Poczyk János (prédiuma), az új tulajdonos neve szerint gömöri származású, vagyis nevükben idegen elemek Miskolcon (Arnót Miskolc melletti falu, a Pócsik szlovák családnév, Dobóca/Dobolca jelentős rimavölgyi helység a Szécsiek birtokában Gömör vármegyében

111

). Az utca elnevezése enigmatikus, hiszen hallatán könnyen Kassa szabad királyi városra, Abaúj megye székhelyére gondolunk (mind a három mezővárosból elérhető Kassa), de az utcák zsellérsor, (Szikszón is vízközeli) mellékutca jellege inkább a városokban folytatott gazdálkodás, esetleg városszéli helyzet felé mutat, olyan zsellérréteg szegregációjára, amely talán a kast mint eszközt (gabona-, élelmiszer tartó kosár, góré, halászeszköz!, méhkaptár, borszűrő kas!, saroglya-szekér, sánc-, kerítéskosár)

112 használta, vagy ezek közelében élt. Az észak-magyarországi mezővárosok komplex (és interdiszciplináris) kutatásának feladata lesz a Kiskassák eredetét, szerepét tisztázni a települések sajátos késő középkori históriájában. Miskolc középkori topográfiájának fontos elemét, az utcák, városrészek településrendjét az egykorú írásos források alapján egyértelműen utcás elrendezésűnek képzelhetjük, ahol a fő utcából elágazva több utcán sorakoztak a miskolciak házai, folyt életük, gazdálkodásuk. A miskolciak ezeket az utcákat a forrásokban (a Malom utca kivételével) latinul nevezik meg: piatea, theatrum, series, vicus, s a megnevezés többfélesége is mutatja: az utcák között különbség volt. A városnak egy igazi utcája volt, a piac vagy főutca, ez a széles, a piacoknak és az élet egyéb történéseinek helyt adó, a Szinva folyásával párhuzamosan haladó utca, s ennek folytatásaként vezettek ki a városból a kisebb utcák, a főutca kiszélesedésével jött létre a mészárszékek sora, s innen vezetett (a telkek között, 111 ILA B. 1944-1969. II. köt. 206-209. p. 112 SZABÓ T. A. 1993. VI. köt. 224-226. p. és BENKÖ L. 1970. II. köt. 395-396. p.