Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC KÖZÉPKORI TOPOGRÁFIÁJA - GYULAI ÉVA

dam montem sive particulam terre), innen Nyugat felé van a királyi birtoklású Diósgyőr határa, ahonnan dél felé a szőlők és szántóföld mellett egy völgybe ereszkedik a határ. A kis völgyben esős időben meg szokott állni a víz a Tapolcáról Miskolc felé menő út menti eresztvényerdő mellett (vallicule, in qua tempore pluviali aqua stare sólet iuxta permissorium, iuxta viam, qua de Thapolcza iretur versus Myskolcz), s innen tér vissza a határjárás a Hajasbércre (Hasakerch, Hayasberch), a kiindulási helyre.

44 A középkor oklevelek bizonysága szerint a földrajzi helyek tulajdonnevet viseltek, mint például egy nyárfa alatti határjel neve egyszerűen: Nyárfa, ami nemcsak fontosságukat jelzi a középkori ember életében, hanem a térképet nem ismerő embernek környezete helyeinek topográfiai azonosításában is segítségére volt. Ezen nevek jó része mindmáig fennmaradt, így az utókornak is segítenek az igencsak megváltozott tájban a középkori forrásokban említett helyeket elhelyezni. Miskolctól északra a Keresztúrral és Bábonnyal határos Ecseget (amelyet már 1248-ban mint Sayouvyze melletti falut említ egy oklevél) 1329-ben Bábonytól egy Tow, majd egy fyzbukwr (Tó és Fűzbokor) nevű határjellel választották el.

45 1390ben a miskolci polgárok a szirmai és csabai birtokosokkal is határvitába keveredtek, ezért Mária királynő új határjelek felállítását rendelte el. A határvonaltól északra fekvő mocsarakat és réteket a miskolci polgároknak ítélték, s itt az egyik határjel egy rekettyebokornál van (vulgo Rakothyabokor),

46 A Miskolctól délre, délnyugatra, északkeletre eső tájat a Szinva, Sajó, Hejő sőt a Hernád folyása menti vizenyős területek, mocsaras helyek, morotvák, ártéri kaszálók, ebből kiemelkedő homokos-kavicsos dombok, homokos-fövenyes területek, szigetek, nádas, sás, kiszáradt folyómedrek, árkok, legelők, rétek, ligetes erdők, eresztvény (kivágott erdő helyén növő új erdő, füzes), vadkörte-, cseresznye-, almafák, diófák, füzek, bodzabokrok, rezgőnyárfák, rekettyebokrok, tölgyek jellemezték. A latin nyelven írt oklevelekben sok44 A határ két oklevélben is le van írva: lásd BORSA I. (szerk.) 1993-1994. III. köt. 2815. és 2844. sz. 45 GYÖRFFY Gy. 1987. I. köt. 771. p. 46 MÁLYUSZ E. 1951-1958. I. köt. 1551. és 1557. sz. MOL. Dl. 67405. sz.