Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC KÖZÉPKORI TOPOGRÁFIÁJA - GYULAI ÉVA

nádori ember, a birtokosok és birtokszomszédok hogyan keltek át a Szinván, amely keresztülfolyt (éppen Sziget határánál) Miskolcon, említésének elmaradását azonban csak az magyarázhatja: nem volt határfolyó, mint a Sajó. Vojla/Vajla már az Árpád-korban is előfordul, 1261-ben Harsánnyal együtt az egri püspökség és vajlai nemesek birtokolják, 1271-ben Vajlai Péter fia László (a Miskolc határjárásában is szereplő) Kisaranyos határos birtokosa,

28 de a Vojla-i Ákost (Ahckus de Voyla) a határjáró oklevél is említi, mint Miskolc birtokszomszédját. Az egykor Miskolc, Harsány, Kisgyőr és Bükkaranyos határában, a Bükk lejtőjén feküdt kis település eltűnését 1325 utánra tehetjük, mint a Miskolc és Diósgyőr közötti Szigetét is. Elpusztulásuk, más birtokokba való beolvadásuk oka ismeretlen, Sziget eltűnéséhez azonban hozzájárulhatott topográfiai jellemzője is, jelesül: az Anjou-kortól fontos uradalommá váló diósgyőri uradalom két egyre jelentősebb helysége és a Szinva vize is szigetbe „szorította". A miskolci birtok határaként említett Sajó menti Nolajszeg

29 a környék középkori és újkori birtoktörténetében és gazdálkodásában fontos szerepet vivő Nolaj puszta, legelő névadója, Zsolca déli határán. Miskolc északi részének határleírásában a Bükk-vidékre jellemző egymást váltó hegyek, dombok, erdők, völgyek, fennsíkok, mezők Diósgyőr természeti környezetében is jellemzőek: Ernye fia István 1315-ben a pálosok javára tett adományban Gyos Gewr mellett (az újkorra szintén elpusztult) Chenyk (Csanyik) falu határában a Gulguka-hegy tetejéről indul a határ a Szinva vizéhez vezető völgybe, majd a Zachariasvotoka patakon és völgyén átkelve a Dédes (Dedus) falu vezető úthoz visz, majd a Rakattyás (rekettyés, füzes) és Békástó (Rakatias, Begastew) következik. A Gálya (Gala) hegyen át a Stanfeu (a Sztan patak forrása) következik, majd a Stan-hegy tetejéről a Csókáskőre (Chokaskő) jutunk, innen a Szinva másik partjáról ismét egy újabb hegyre.

30 A falut, mint adományt szőlő is 28 GYÖRFFY Gy. 1987. I. köt. 813-814. p. 29 Az 1325-ös oklevélben: Nalajzek, az 1341. éviben: Nalazegh. A Nolajszeg a történeti irodalomban eddig használt Nolajszék névnél azért tűnik elfogadhatóbbnak, mert valószínűsíti, hogy itt a Sajó kanyarulatával - természetes határjelként - szegletet (= szeg) képzett egykor. 30 MOL. Dl. 1835. sz. SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 32-34. p.