Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

A MISKOLCHOZ CSATOLT TELEPÜLÉSEK KÖZÉPKORI TÖRTÉNETE - DRASKÓCZY ISTVÁN

Diósgyőr először 1439-ben kapta meg az oppidum megjelölést, hogy attól kezdve szinte kivétel nélkül ezt a terminológiát használják reá.

17 Az oppidum kifejezés értelmét történetírásunk tisztázta. Várostípust jelölt, amely meghatározott jogi helyzettel rendelkezett.

18 Mivel ezt a szót rendszeresen megtaláljuk a település neve mellett, feltehetjük, a városi autonómia, a városi élet valamilyen szintjét érte el. Bírája már a XIV. században volt. Kérdéses, hogy a városnak eme vezetője számára milyen hatáskört biztosított a király. 1516-ban bírája és esküdtjei ítélkeztek. Az is kiderül, hogy a bíróság bizonyos esetekben végső ítéletet szokott hozni. Előfordult, hogy a várnagy mégis újból tárgyalta az ügyeket, de már nem a bírót, a mezővárosi polgárokat kérte fel a közreműködésre, hanem nemeseket ültetett maga mellé. Ez az eljárás sértette a polgárok érdekeit. Fellebbezéskor ugyancsak így járt el az uradalom kormányzója. A gazdasági kiváltságok között a XVI. század elejére Diósgyőr megszerezte kereskedői számára a vámmentességet.

19 Mint más mezővárosok esetében is tapasztalható, Diósgyőrben ugyancsak akadtak olyan személyek, akik tanultságuk révén ki tudtak emelkedni. Ilyen volt az a Diósgyőri Ferenc, aki a XV. század végén az egri káptalan kanonokja lett. A város egy másik szülötte, Kocsi Péter közjegyzőként működött.

20 HEJŐCSABA Dombokkal szegélyezett, vizek szabdalta tájon feküdt. A BudaKassa közötti országút egyik ága a falu hídján kelt át a Hejőn, hogy Miskolcnak tartson. Határai miatt Miskolccal, Szirmával támadt vitája, különösen a Sajó felé eső tájak miatt. A XV. század elején a falu földje egész eddig a folyóig elnyúlt (lásd a Szirmáról szóló fejezetet). 17 SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 86. p. BANDI Zs. 1985. 572. p. MOL. Dl. 15487. és 75108. sz. WENZEL G. 1872. 56-78. p. 18 FÜGEDI E. 1981. (1972) passim; KUBINYI A. 1979. 8. p. LADÁNYI E. 1980. 468-470. p. és 1992. 3-5. p. 19 NAGY I.-NAGY GY. 1878-1920. IV. 299. p. SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 156-160. p. TÓTH P. 1990. 155-156. sz. 20 MOL. Dl. 46652, 75108, 76002. és 83997. sz.