Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

A MISKOLCHOZ CSATOLT TELEPÜLÉSEK KÖZÉPKORI TÖRTÉNETE - DRASKÓCZY ISTVÁN

birtokában, amelyek már 40 éve az övék, de oklevelük nincs róla. A pálos rendházat az uralkodó mellett nemesek, de egyszerű jobbágyemberek is elhalmozhatták kegyes adományokkal. így alakult ki az a helyzet, hogy olyan szőlőket is kaptak, amelyek végső tulajdonosa a királyi uradalom maradt. Ezzel magyarázható az a tény, hogy kilencedet kellett fizetniük. A pálos remeték tehát kiterjedt bortermeléssel foglalkoztak. Olyannyira, hogy széles körben kellett napszámosokat alkalmaziuk. Az a véleményünk tehát, hogy az ugyancsak szőlőtermelő helyi jobbágyság és a remeték között a szőlő miatt robban ki az ellentét. Az oklevél egyben utal a helyi társadalom differenciálódására. A viszály nem csendesedett el 1406 után sem. Erre utal (igaz, késői híradás), hogy 1484-ben egy gazda lezárta a szerzetesek egyik szőlőskertjéhez vezető utat: beültette és sövényt húzott.

11 A helység legfontosabb iparágát a malomipar képezte. 1343-ban Győrödi Karácsond fiai (egyikük, Demeter esztergomi kanonok) bizonyos malomhelyüket, amely a falu nyugati szélén volt, a pálosoknak adták. A területet a Szinva ölelte körül. Ezen a helyen 1348ban fogtak bele malom építésébe. 1354-ben újabb őrlési lehetőséghez jutottak a remeték. A helység egyik lakosa, aki Egerbe költözött, a várnagyok folytonos zaklatásai miatt feladta a Szinván működő malmát, amelyet aztán 8 garasmárkáért a rendház vett meg tőle. A pénzt a királytól kapták, ami a Cseniken elvesztett malomért (szóltunk róla) kárpótolta őket. Az uralkodó felszólította a várnagyot, hogy a jobbágyságot ne merje megakadályozni abban, hogy gabonáját a remetéknél őröltesse.

12 Mivel Diósgyőr uradalom központja volt, a váron többször tekintélyes építkezések folytak, feltehetjük, hogy más iparágak mesterei is megélhetést találtak itt. Tudjuk, hogy a várban csontmegmunkáló műhely működött. Az egyik XIV. századi építőmestert, 11 BANDI Zs. 1985. 564, 567. sz. ARADY N. (főszerk.) 1975-1978. I. köt. 69-71. p. Azt már csak találgathatjuk, hogy a pálosok terjeszkedése vagy a zsellérek munkabére húzódott meg az ellentét mögött, vagy pedig az történt, hogy a rendház nagy volumenű termelése konkurenciát támasztott a helyi szőlősgazdáknak. 12 NAGY I.-NAGY GY. 1878-1920. IV. köt. 299. p. BANDI Zs. 1985. 560. és 577. sz. NAGY I.-NAGY GY. 1878-1920. VI. köt. 256-257. p. VII. köt. 278-279. p. MOL. Dl. 6111. sz.