Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

egy összegben fizették a járadékaikat. A XV. századi adatok tanúsága szerint a malomból ugyanúgy jövedelem származott, mint a kocsmáitatásból, a mészárszékből, vagy az erdő hasznosításából. A szikszóiak a XIV. század végén kaptak engedélyt arra, hogy az uradalom erdejében fát vághatnak. Valószínűleg a bevételek fontos részét képezték a vásárok jövedelmei, valamint az út-, illetve a révvámok. Sajnos, uradalmi számadás nem maradt ránk. Allodiumról sincs tudomásunk. Mégis elgondolkodtató, hogy Mátyás felmentette a miskolci zselléreket az adófizetés kötelezettsége alól. Ulászló ezt a kedvezményt ugyan megerősíti, de hozzáteszi, hogy csak azzal a feltétellel, hogy 12 zsellér naponta a vár számára tartozik dolgozni. Mezőkeresztesen hosszú ideig vita folyt egy rét miatt, amit a zálogbirtokos közvetlenül a várhoz csatolt.

164 A várnagyok tevékenysége A diósgyőri váruradalom élén a várnagy állt. Az Anjou- és a Zsigmond-korban sokszor nagybirtokosok kapták ezt a tisztséget, ami - mint láttuk - együtt járt Borsod vármegye ispánságával. Az uradalom vezetője Borsod mellett gyakran más megyék irányítását is ellátta. E kor várnagyai a nagybirtokos osztály tagjai, az aulicusok közül kerültek ki, és ezért nem értek arra rá, hogy állandóan Borsodban tartózkodjanak. Helyettük a feladatokat az alvárnagyok intézték (címük gyakran ugyancsak várnagy volt), akik a vár tulajdonképpeni parancsnokának a familiárisai közé tartoztak. A XV. század második felében mind gyakrabban használják a kapitányi címet. Megbízásukat a királytól kapták. Attól kezdve, amikor a királynék átvették az uradalmat, az irányítást végző funkcionáriust a királyasszonyok nevezték ki, s többnyire már kisebb rangú nemesek voltak. A várnagyot a király vagy a királyné nevezte ki, és hűséggel tartozott. Midőn a cseh királyleány Mátyástól megkapta az uradal164 MOL. Dl. 17494, 16031, 107796. sz. SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 72, 108-109, 127-128, 141-143. p. TÓTH P. 1990. 135. sz. BANDI Zs. 1985. 577. p. SÁRKÖZY Z. 1975. 50. p. TVÁNYI B. 1906. passim. Uradalmi bevételekre általában: SZABÓ I. 1979. 56-67. p.