Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

egy érdekes levele, amely majd egy esztendővel az 1484. évi rendezés után íródott (1485. március 8-án). Ebből kiderül, hogy Papiai Albert, diósgyőri várnagya és a szegedi polgárok között per folyt arról, hogy vajon az utóbbiak behozhatják-e a királyné megyéjébe a borukat és árusíthatják-e azt. Utasítja Kállai Jánost, hogy lépjen fel a bíróságon a királynő jobbágyainak az érdekében. A levél egyrészt arra mutat rá, hogy 1484 után sem csillapodtak a kedélyek. Másrészt megvilágítja, hogy a szegedi és pesti borkereskedők ellenfelei között Beatrix királynét (és így Mátyást is) kereshetjük. Az uralkodó hitvese fellépett tehát bortermelő jobbágyai érdekében, és a szegedieket megpróbálta kizárni az uradalomból és a megyéből. Ez az intézkedés a bortermelő diósgyőriek, miskolciak, csabaiak, bábonyiak stb. értékesítési lehetőségeit növelte meg. Mátyás felülemelkedett a partikuláris érdekeken, s hajlandó volt arra, hogy korlátozó rendeletét visszavonja. Olyannyira, hogy Szeged és Pest tulajdonképpen részleges győzelmet aratott. Ugyanakkor tény, hogy Miskolcon a polgárokon kívül nem árulhatott más bort. Ez a város alapvető kiváltságaihoz tartozott.

162 Az uralkodó uradalomépítő politikájához sorolhatjuk azokat az intézkedéseket, amelyekkel jobbágyait védte meg a várnagyok, zálogbirtokosok zaklatásaitól. Kossacki visszaéléseiről már szóltunk. Nem ő volt az első. 1473-ban Zbugyai István várnagy zaklatta azzal a miskolciakat, hogy az adót, a borkilencedet egyenként vetették ki emberei a polgárokra. Hasonlóképpen szokatlan szolgáltatások és az élelmiszeradó miatt panaszolták be 1478-ban a szikszóiak Soldos Andrást. 1503-ban az uradalom vezetője minden köböl bor után 1 dénár megfizetésére kötelezte a gazdákat.

163 A váruradalom bevételei több forrásból származtak. Ilyenek voltak a különböző, szokásos földesúri járadékok. Külön kiemelnénk a gabona- és borkilencedet, amely a XVI. század elején már általánosnak mondható. A mezővárosok (például Mezőkövesd 1464-től) 162 REIZNER J. IV. köt. 85-86. p. SZENDREI J. 1886-1911. III. köt. 110-111. p. GYULAI É. 1995. 15-16. p. Bártfán és Kassán árultak borsodi bort. 1458-ban például a várnagy termékét árusították (CSÁNKI D. 1902. 288. p. FÜGEDI E. 1972. 43, 58. p.). TÓTH P. 1994. 114. p. hangsúlyozza, hogy Gömört a borsodi szőlőtermő vidék látta el. Vö. könyvünk megfelelő fejezetét. 163 GYULAI É. 1995. 14. p. MOL. Dl. 17494, 18045. sz.