Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

Perényi Imre nádoré lett. Ezzel feladták Mátyás elképzelését a nagy kiterjedésű, több megyére kiterjedő birtokkomplexumról. Diósgyőr ismét csak Borsod megyei településekkel rendelkezett.

153 Beatrix királyné volt a úr Diósgyőrben akkor, amikor az 14941495. évi kincstári számadást készítették. Az elszámolás arról is tájékoztat, hogy egy-egy megyében mekkora adót vetettek ki, s az adófizetés alól melyik földesúr jobbágyait mentesítették. Mivel egy adóköteles háztartásra egy aranyforintot róttak ki, a forintösszegből kiszámítható az adózók száma. Ez az eljárás természetesen nem alkalmazható mechanikusan. így ez a háztartásszám, amit a forintösszegek alapján kiszámíthatunk, legfeljebb a telkes gazdák minimális értékének fogadható el. Nem tudjuk meg például azt sem, mekkora volt a zsellérek száma, hány szegény ember élt egyegy úr birtokán. így belőle az arisztokrácia vagyoni rétegződéséről csupán hozzávetőleges képet kapunk.

154 Mindezeket előrebocsátva nézzük, mit tudunk meg a királynéról. Borsod megyei birtokára 1494-ben 1309,5 forint esett (az összes borsodi 27,8%-a). A királyné javaira országosan ebben az évben 3238,5 forintot vetettek ki, amiből a borsodi jószágokra 40,4% esett. Sajnálatos módon Beatrix Szabolcs, Zemplén, illetve Máramaros megyei javai hiányoztak. Máramarosban ugyanis a királynő maga szedte be az adót. A következő esztendőben ez a megye bekerült a listába. Ugyanakkor Borsodban a királyasszonynak csupán Wyzkewzön lévő javait mentesítették 381 forinttal. Az uralkodó neje kezén lévő jószágoknak egy része rejtve marad előttünk, így a számok nem ölelik fel ama településállománynak az egészét, amelyről a fentiekben szó volt. Mindenesetre képet adnak arról, hogy a 153 TRINGLI I. 1992. 190. p. IVÁNYI B. 1926. 11. p. TÓTH-SZABÓ P. 1906. 128-129. p. BERZEVICZY E. 1914. 156-167. p. IVÁNYI B. 1906. 9. p. és MOL. Dl. 21789. sz. DÉTSY M. 1975. 193. p. MOL. Dl. 21803. sz. 154 SZABÓ I. 1963. passim, illetve ENGEL P. 1968. 338-341. p. A zsellérek aránya a mezővárosokban magas (30%) volt. Szikszón legalább a lakosság fele ehhez a társadalmi csoporthoz számítható. Miskolcon ugyancsak sokan lehettek. (BÁCSKAI V. 1965. 114-115. p.), ami a bortermeléssel magyarázható. (Vö. kötetünk megfelelő fejezetét.) Szikszón 15214)en akadt olyan telkes gazda, akinél 3-4 zsellér lakott (MOL. Dl. 36986. sz.). Vö. SZÉKELY Gy. 1961. 340. p.