Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

fia például udvarbíró lett, de 1495-ben - az ispáni címéből ítélve az egész uradalmat is átvette.

125 Uralkodónk Beatrix-szal kapcsolatos óvatossága nem volt megalapozatlan. Amíg például Zsigmond uralmának biztonságát növelte a királynéi birtoktömb, addig most épp ellenkező szerepet töltött be. Beatrix ugyanis mind több hatalomra tört és férje halála után ő szeretett volna az örökébe lépni. Ez a szándéka keresztezte Mátyás terveit, aki gyermekét Corvin Jánost szánta a trónra. 1482 táján, amikor a király óriási birtokokat adott természetes fiának, és azután, hogy neje megkapta a királynéknak járó jövedelmeket, Mátyás új kinevezési politikába kezdett. Mind több megyét bízott Corvinra és familiárisaira. Ezek a tömbök körbezárták a királyné által kormányzott területeket (Zólyom és Borsod), illetve a Szapolyaiak kezén lévő vármegyéket (Szepes, Torna, Gömör, Trencsén). A betegeskedő király azt hitte, hogy ezek az intézkedései elégségesek lesznek. Mátyás halála után trónharcok törtek ki, amelyekből a cseh király, Ulászló került ki győztesen. Győzelmét nem utolsósorban annak a pénznek köszönhette, amit Beatrixtól kapott. Ezért színleg feleségül vette őt, de a frigyet érvénytelennek nyilvánította. Az új uralkodó és a királyné viszonya ezután ugyan elmérgesedett, de Beatrix a birtokait meg tudta tartani. A helyzeten VI. Sándor pápa ítélete változtatott, aki 1500 áprilisában felbontotta házasságukat. Mátyás özvegye 1500 végén elhagyta Magyarországot és Itáliába költözött.

126 Még javában tartott a válóper, amikor Ulászló új feleség után nézett. Anna francia hercegnővel kötött házasságot. Az új királyasszony mindazokat a birtokokat kapta meg, amelyekkel korábban 125 Vö. táblázatunkat. Francesco Violára: BERZEVICZY E. 1914. 328. p. MOL. Df. 270876, Dl. 84001.; Patócsi pályájára: MÁRKI S. 1892. I. köt. 326. p. 126 Az eseményekre: KUBINYI A. 1983. passim; KUBINYI A. 1991. passim. BERZEVICZY E. 1908. 565-568, 593-606, 625-626. p. A király 1497-ben foglalta le Máramarost (IVÁNYI B. 1931. 764. sz.), ami szintén a királynéé volt. 1501-ben Ulászló 200 000 aranyforintért elzálogosította a Garam vidéki bányavárosokat. A királyasszony titkára, Gabriel Stanioli 1502 nyarán távozott az országból, amikor forrói birtokát Tárcái János máramarosi sókamarásra ruházta (TÓTH-SZABÓ P. 1906. 128. p.).