Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

Diósgyőrt is csupán 1481-ben tudta átvenni hitvese. Első várnagya nem is olasz, hanem magyar ember volt. Az egykori pozsonyi diák, Pakosi Lajos (mellesleg egy korábbi várkapitánynak, a Hunyadi család régi hívének, Parlagi Györgynek a veje) vezette az uradalmat. (13. ábra) Beatrix azonban honfitársaiban jobban bízott. így már a következő esztendőben egyik olasz bizalmasa, a cremonai születésű Bernardo de Monellis vette át a vártartományt. Érdekes Monellis címe. A megszokott várnagyi titulus helyett a commissarius (biztos, ügyvivő) elnevezést kapta, ami feladatának ideiglenes jellegére utal. Valóban nem sokáig gyakorolta funkcióját, hisz 1483 tavaszán (május) már Alberto de Papia látta el a várnagyi hivatalt.

124 Az olasz várnagyok sora 1488-ig tartott. Ezután Körmendi László vasvári prépost, Csapi János, majd Kecskeméti Patócsi Bertalan következett. Az olaszok azonban nem tűntek el. Francesco Viola, Beatrix dajkájának a 124 TELEKI J. 1852-1863. XII. köt. 221. p. MOL. Dl. 83892, 83894. sz. Df. 247968. sz. Monelli utóbb máramarosi sókamaraispán lett, majd esztergomi udvarbíró és az érsekség jövedelmeinek adminisztrátora (MOL. Dl. 82046. sz.), végül a királyné palotaispánjaként hunyt el, 1496-ban (SZENDREI J. 1927a. 72. p. skk.) A megye alispánjainak az archontológiája ebben a korszakban így alakult: Básti György 1478. I. 8.-1479. I. 7. (MOL. Dl. 83826, 16417. sz.); Tomori Mátyás 1479. VI. 17.-1480. VI. 8. (MOL. Dl. 70373, 97402. sz.); Lekcsei Osvát 1480. X. 5.-1481. I. 18. (MOL. Dl. 83861, 83865. sz.); Péter 1481. IV. 5. (MOL. Dl. 90177-178. sz.); Zereti Mihály 1481. V. 17.-1482. VIII. 8. (MOL. Dl. 97426, 97432. sz.). A tisztviselők évente váltakoztak, ami összefüggésbe hozható az ispánoknak a cserélődésével. Midőn például 1464 szeptembere után Gáji Gergely odahagyta Borsodot, helyettesét, János deákot (1462. XI. 27.-1464. V. 18. MOL. Dl. 97269, 15971. sz.); 1465-ben Homoki László váltotta fel (MOL Dl. 90060. sz.), aki Parlagi György alispánjaként tevékenykedett. Ezzel szemben különösen sokáig alispánoskodott Szalontai Boldizsár 1493. V. 23.-1509. V. 16. (MOL. Dl. 20018, 67493. sz). A birtokos azonos (de a várnagy változik) Berentei Jánosnál (1486. IX. 14.-1489. VIII. 27. - MOL. Df. 260833, 251098. sz.) vagy Derencséni Jánosnál (1509. VU.-1512. Hl. 31. - MOL. Dl. 97614, 67509. sz.), míg a birtokos személye is változik Szuhafői Rajnoldnál (1513. IV. 20.-1521. VII. 3. MOL. Dl. 67518, 105629). Utóda, Kormosi Tamás is más úrnál kezdte. Vö. táblázatunkat még. Erre a megyei hivatalra: HOLUB J. 1929. 147-150. p. A későbbi diósgyőri királynéi falu Tas (Szabolcs megye) 1481 februárjában még a királyné (NAGY I.-NAGY Gy.-VÉGHELY D. stb. 1871-1931. XI. köt. 287. p.), de ez év októberében a királyné várnagya áll a vár élén (MOL. Dl. 56113-15.); Pakosira: KUBINYI A. 1988. 12. p.