Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

király ellen. Katonákat toborzott, híveket gyűjtött. Giskra természetesen a fiatal uralkodót védte, hisz maga is rész vett Hunyadi László elítélésében. így a háború sem sokáig váratott magára. Szilágyi főhadiszállását augusztusban Tokajba helyezte. Előzőleg Talufúz János cseh csapatait a tokaji várnagy, osgyáni Bakos Pál (aki az előző esztendő elején még Borsod megyét kormányozta) megverte, és Nyaradon békét kötött vele. De az ellenség még utánpótlást kapott. így Sajónémeti mellé (ahol már korábban erődöt emeltek) nagy hirtelen Vadnán és Galgócon is várat építettek. Végül a felek szeptember 8-án fegyverszünetet kötöttek. A cseh rablók garázdálkodását csak az 1458-ban trónra lépő Mátyásnak sikerült megszüntetnie. A fiatal király hadvezére, Rozgonyi Sebestyén 1458-ban bevette Vadnát, majd utána Galgócot. A náluk jobban megerősített Sajónémetiből csak 1460-ban tudták az ellenséget kiostromolni.

110 Mátyás és a Jagellók kora Az a birtokstruktúra, amely a megyét és a régiót Mátyás trónraléptekor jellemezte, uralkodása idején átalakult. Dédes (Palóciaké), Csorbakő (a Perényiek úgynevezett nádori ágáé), Szendrő (a pelsőci Bebekeké) megmaradtak a régi birtokos családok kezén. Cserépvártól azonban 1459-ben Pohárnok István kénytelen volt megválni. Az új urak a Rozgonyiak lettek. 1469-ben kihalt a Bebekek Vámosi ága, Edelényt és Vámost a következő esztendőben Szapolyai István kapta meg. A Cudar családnak 1470-ben szakadt magva. Helyükbe Rozgonyi János és Rajnáid lépett. Ónodot 1472-ben azonban Mátyás visszavette. Ezután a királynéi birtokok része lett. A tágabb környezetben a Szapolyai család tett szert mind nagyobb vagyonra. Övék lett Tokaj, Tállya, Regéc, Szádvár, Torna (hét faluja Borsodba esett), Murány, Gönc, Vámos, Edelény, Boldogkő. Távolabb, a Szepességben feküdtek hatalmas birtokaik. Sztropkó 110 TÓTH-SZABÓ P. 1903. passim. TÓTH-SZABÓ P. 1917. 80. BOROVSZKY S. 1909. 69-72. p. FRAKNÓI V. 1913. 46-50. p. DÉTSY M. 1995. 7-8. p.