Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

idején ugyanis az erőviszonyok megváltoztak ezen a tájon. A vár­uradalmak közül Dédes is és Cserép is a földesurak kezébe került, ezért a központi hatalomnak az egyetlen Diósgyőrrel (igaz, a legje­lentősebbel!) kellett beérnie. A királyi bőkezűség visszaütött, hisz a birtokosok súlya növekedett meg. (Dédest és Cserépét később sem szerezték vissza az uralkodók). 101 Természetesen a megváltozott helyzetben Diósgyőrnek, mint a megye egyetlen királyi várának a szerepe felértékelődött. Erzsébet nem sokáig örülhetett az uradalomnak. Férje halála után a rendek a lengyel Ulászlót választották királynak. Az új ural­kodó eleinte meg akarta nyerni őt, ezért minden birtokát (így Diósgyőrt is) meghagyta neki (1440). Az özvegy azonban szembe­fordult vele, hisz fiának, a csecsemő utószülött V. Lászlónak akarta megszerezni a magyar trónt. Ezek után Ulászló letett szándékáról, Diósgyőrt pedig híve (aki ott volt a királyválasztó országgyűlésen is), Bebek Imre székelyispán foglalta el. 102 Erzsébet ennek ellenére magát az uradalom tulajdonosának tekintette. Muhit el is ajándékozta Rozgonyi Jánosnak. Nem lehet azonban csodálkoznunk azon, hogy a főúr nem lett a város birtokosa, hiába szólította fel a lakókat a király­né még a következő esztendőben is az engedelmességre. 103 A vártar­tomány az új királyé maradt. Bebek Imre személyében a régió egyik meghatározó nagybirto­kos családjának a sarja került a vár élére. A Bebek „birodalom" a Zsigmond-korban hat várat, 4500-5000 jobbágyportát foglalt magá­ba. 1458-ban hét vár, ugyanennyi mezőváros és 107 falu alkotta a család birtokállományát. Az óriási vagyon a helyi körülmények kö­zött döntő súlyt adott nekik és a hozzájuk hasonló gazdag csalá­doknak. A Diósgyőrt kormányzó személyek között korábban is ta­láltunk mágnásokat (különösen a Zsigmond-korban). Amíg azon­ban a korábbi időszakokban a király erős volt, addig Albert halála után gyökeresen megváltozott a helyzet. Ulászlóval szemben meg­szerveződött Erzsébet pártja. Az országban belháború tombolt, 101 Cserép 1458-tól a Rozgonyiaké (BERZEVICZY E. 1881. 54. p.). 102 Df. 288388. sz. MOL. Dl. 39291, 13581-582. 97181. sz. NAGY I.-NAGY I.-VÉG­HELY D. stb. 1871-1931. XII. köt. 193. p. 103 MOL. Dl. 13576, 13654 sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom