Miskolc története I. A kezdetektől 1526-ig (Miskolc, 1996)

MISKOLC BIRTOKTÖRTÉNETE A KÖZÉPKORBAN - DRASKÓCZY ISTVÁN

királyné tárnokmestere, 1298 és 1301 között az országbíró tisztét töltötte be. 1301 és 1310 között többedmagával viselte a nádori címet. Az Árpádház utolsó aranyágacskájának - ahogyan ő fogalmazott - a halála után előbb Vencel hívévé szegődött, majd 1304-től I. Károly pártjára állt. Az ország 11 legjelentősebb tartományurainak egyikévé vált, akinek a bázisát épp Borsod megye alkotta. Tartománya csupán 1315-ben bekövetkezett halála után bomlott fel.

55 A tartományúri jellegű hatalom kiépítésére törekvő, mind több és több birtokkal rendelkező Ákosok nemigen érhették be azzal a viszonylag kis területű erősséggel, amely Dédeskőn magasodott, bevehetetlensége miatt bármennyire is fontos volt a számukra. A formálódó uradalomnak több védhető pontra volt szüksége. Már csak azért is, mert a birtokállomány nagyobbik hányada (így a vámja miatt értékes Zsolca is) a megye keleti, délkeleti részére esett: arra a tájra, amely Dédeskőtől viszonylag távol feküdt. Eme vár és a Sajó völgyében, illetve a Tisza partján elhelyezkedő települések közötti kapcsolatot a Dédesről Diósgyőrbe, Miskolcra vezető út biztosította. Véleményünk szerint birtokigazgatási és hatalmi igények késztethették az Ákosokat arra, hogy Dédeskő mellett Diósgyőrben új erődítmény építésébe kezdjenek. A szakirodalom a diósgyőri földesúri lakhelyet Ernye bánnak tulajdonítja, ezek szerint tehát 1274/1275 előtt már kész kellett lennie.

56 Az újabb régészeti kutatás véleménye szerint a földesúr első erődített lakóhelye nem a mai várdombon készült el, hanem ott, ahol a pálosok középkori rendházát kialakították.

57 Diósgyőr történetének első „fénykorát" Ákos István idején élte. A források egyértelműen arra mutatnak, hogy István fővárosának, rezidenciájának kell tekintenünk, ahol állandóan lakott. Mi bizonyítja ezt a tényt? Több oklevelét adta itt ki. 1313-ban ő és felesége Győrben bocsátják ki azt az oklevelet, amelyben a diósgyőri pálo55 KARÁCSONYI J. 1900. 116-118. p. KRISTÓ Gy. 1979. 188-191, 194-197. p. GERICS J. 1962. GERICS J. 1987. 308. p. NAGY I.-NAGY Gy. 1878-1920. I. köt. 76. p. GERICS J. 1995a. 295-8. p. 56 FÜGEDI E. 1977. 124. p. 57 CZEGLÉDY I. 1988. 88-90. p.